A Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezrede Facebook-oldalán számolt be a legújabb felfedezésről, ám ez egy kicsit különbözik a korábbiaktól: az ezred tűzszerészei igazán különleges helyszínről szállítottak el világháborús hadianyagot, amelyet ráadásul nem mindennapi csomagolás burkolt be. Az előtalált eszközöknek egyedi története van, ennek kibontásához vissza kell lépnünk az időben a második világháború utolsó éveibe.

1944 karácsonyára bezárult az ostromgyűrű Budapest körül, december 24-én 79.000 fős német és magyar védősereg állt szemben a támadó szovjet erőkkel. Ungváry Krisztián „Budapest ostroma” című könyvében olvasható, hogy a gyűrű bezárulásakor német adatok szerint 450 tonna lőszer, 120 köbméter üzemanyag és 300.000 fejadag élelmiszer volt a raktárakban, amely körülbelül öt csatanapra volt elegendő.

A harcképesség fenntartása érdekében napi minimum 80 tonnányi utánpótlást határoztak meg a katonaság számára, amit légi úton terveztek a körülzárt fővárosba juttatni. Repülőtéri kapacitás híján ebből napi 20 tonnát terveztek ledobni ejtőernyős tartályokkal – a maradékot vitorlázó repülőgépek rakták volna le.

Budapesten kettő szükségleszállóhelyet és négy ledobóhelyet jelöltek ki: a Lóversenyteret és a Csepel-Észak sportrepülőteret, valamint a mai Puskás Ferenc stadiont, a kisrákosi gyakorlóteret (ma a ferencvárosi József Attila lakótelep), a Tabánt, illetve a Vérmezőt – írja Ungváry Krisztián, aki hozzátette, hogy erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a ferihegyi, a budaörsi és a mátyásföldi repülőterek december 30-ig szovjet kézre kerültek.

Ugyancsak Ungváry írja, hogy 1944. december 29-én állították fel a német 4. légiflottán belül a Budapest légi ellátó csoportot és aznap meg is érkezett az első szállítmány a levegőből a fővárosba. Az ostrom során átlagosan napi 61 légi bevetést hajtottak végre, ebből azonban csak 49 járt eredménnyel.

A szükséges napi 80-100 tonna utánpótlásból nagyságrendileg 47-et tudtak eljuttatni a védőkhöz, ennek 86%-a lőszer volt. A közel két hónapig tartó ostrom során összesen 1975 tonnányi ellátmányt sikerült így bejuttatni Budapestre. A ledobótartályok közül a lőszeresek ernyője piros, az élelmiszereseké pedig fehér színű volt – áll a Budapest ostroma című könyvben.

Sebes Emil, aki leventeszolgálatosként maga is részt vett az utánpótlást szállító vitorlázórepülőgépek fogadásában a Vérmezőn, visszaemlékezésében többek között ezt írja:

„Amikor feljöhettünk a pincéből, láttuk, hogy sok ejtőernyő piroslik a havon érintetlen tartályokkal, mert a front miatt egyik fél sem mert kimenni értük. Bíztunk benne, hogy megint élelmiszert találunk, de csak lőszerutánpótlás volt bennük. Viszont levágtuk az ejtőernyőt – jó lesz az még valamire – felkiáltással.”

Az előbb említett piros ejtőernyők biztosíthatták a célba érkezését azoknak a német lőszerutánpótlás konténereknek is, amelyeket a közelmúltban emeltek ki a Dunából az 1945. január 18-án felrobbantott budapesti Széchenyi Lánchíd eredeti, folyómederbe esett elemeinek romeltakarítása során.

Pozderka Attila zászlós, tűzszerész járőrparancsnok a helyszínen megállapította, hogy az egyik konténer több mint 100 kilogramm német 7,92 x 57 mm-es Mauser puska lőszert, a másik pedig 8 darab Faustpatrone 2 típusú, ugyancsak német kumulatív kézi páncéltörő gránátot tartalmazott, szállítható állapotban.

Fotók: Facebook/MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred

A lőszerutánpótlás konténereket feltételezhetően a Tabán ledobóhelyre tervezték célba juttatni, azonban ezek elsodródhattak és így süllyedhettek a Duna medrébe, ahonnan közel nyolc évtizednyi szunnyadást követően kerültek ismét napvilágra.

A robbanóeszközöket, illetve lőszereket elszállították a helyszínről a tűzszerészek a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére későbbi megsemmisítés céljából. Azt írják, ők maguk is nehezen hiszik el, de a Faustpatrone 2-es kézi páncéltörő gránátokat rejtő lőszerutánpótlás konténer remek állapotban maradt meg, így egy kisebb restaurálást követően az ezred tűzszerész oktatótermébe kerül majd, részét képezve a kiképzendő katonák tananyagának.