Ellopott holttestek, tüntetések, maszkviselés megtagadása – így csapódott le a koronavírus a legnagyobb muszlim országban?
Valamennyi dél-kelet ázsiai országot kifejezetten érzékenyen érintett a koronavírus-járvány, nagymértékben köszönhetően annak is, hogy rendkívül közel vannak földrajzilag a pandémia kitörési helyéhez, Kínához.
Valamennyi dél-kelet ázsiai országot kifejezetten érzékenyen érintett a koronavírus-járvány, nagymértékben köszönhetően annak is, hogy rendkívül közel vannak földrajzilag a pandémia kitörési helyéhez, Kínához.
Nagyon nehéz helyzetbe keveredett Indonézia a koronavírus-járvány alatt, ugyanis a többi fejlődő országhoz hasonlóan itt is egyik pillanatról a másikra zúdult egy meglehetősen alulfejlett egészségügyi infrastruktúrára egy villámgyors és végtelenül komplex vészhelyzet, amelyet az ország esetében bonyolít a kulturális, vallási és földrajzi sokszínűség.
A kezdetekben már kiderült, mekkora gondok vannak Indonéziában, például messze nem volt elég reagensük, hogy teszteket végezzenek el. Az egész országban mindössze a fővárosban van egy darab laboratórium, amely PCR-teszteket képes elvégezni, és az egészségügyi dolgozók körében olyan szintű védőfelszerelés hiány volt, hogy műanyag esőkabátokat használtak pótlásként.
„Stratégiailag megbuktunk a járvány kezelésében. Rengeteg kontraproduktív narratíva alakult ki az idők alatt. Mindenkinek hatalmas volt az egója, pedig ebben a helyzetben egyesíteni kellett volna a hangunkat”
mondta Pandu Riono, az Indonéziai Egyetem epidemiológusa.
Indonézia ilyen szintű félremenedzselése és felkészületlensége pedig nem mellesleg a gazdaságot is súlyos recesszióba taszíthatja, ami az 1990-es évek, a nagy ázsiai válság óta az első alkalom, hogy zsugorodna a gazdaság, viszont ez elegendő ahhoz, hogy milliókat rúgjon vissza a kilátástalan szegénységbe.
Több hónap kellett ahhoz is, mire egy olyan infrastruktúrát kiépítettek, hogy helyileg is lehessen tesztelni, ne csak a fővárosban. Hosszú időt vett el ugyanis, mire a vett mintákat több ezer kilométeren át utaztatták, és csak utána tudták az eredményt megállapítani.
Ne hagyd ki:
Ezen felül az is felmerült ötletként, hogy Kínához hasonló módon viszonylag rövid idő alatt felhúznak egy ideiglenes kórházat. Indonézia esetében ezt a Galang-szigeten oldották meg, elsősorban a fertőzött vendégmunkások számára, a probléma mindösszesen az volt, hogy 826 kilométerre volt Jakartától, ami akkor a pandémia fő gócpontja volt az országban.
Hatalmas nehezítő tényezőkkel kell szembenéznie ugyanakkor Indonéziának: földrajzilag az egyenlítőt is átszelve van szétterülve, a legtávolabbi pontjai között akkora a távolság, mint New York és Alaszka között. Ezen felül több ezer nyelvet és dialektust beszélnek az ország területén, valamint a nagyjából 270 milliós lakosság nagy része muszlim vallású.
Habár a földrajzi és kulturális sokszínűség rengeteget segít az ország turizmusán – ugyanis évi 16 millió külföldi látogat az országba, a luxushelynek számító Balitól egészen a kulturális hagyatékokat őrző helyszínekig – a sokszínűség viszont a pandémia szempontjából pont, hogy gigantikus hátrány, egyes részeken ugyanis lehetetlenné tette a kormánynak a terjedés megfékezését.
A muszlim lakosságnak például megvannak a saját temetkezési szokásaik, amik nem is lehetnének különbözőbbek a koronavírus idejére előírt protokolloktól. Az előírások szerint a koronavírus-áldozatokat műanyagba kell csomagolni, például hullazsákba, és 24 órán belül, egy lezárt koporsóban kell eltemetni őket.
Ennek hatására már-már mindennapossá vált, hogy holttesteket loptak el a kórházaktól, olykor a családtagok vagy a helyi tömeg erővel vette el a vírus következtében elhunytak testét. Egy esetben például a családtag azt követelte a mentősöktől, hogy azonnal vegyék ki a mentőautóból a holttestet, hogy az utolsó rituálékat el lehessen végezni.
Ne hagyd ki:
Volt olyan is, hogy a fertőzés miatti félelem okozta feszültség tüntetésekké és zavargásokká kumulálódott, például múlt hónapban, Kelet-Java régióban egy mentőst fenyegettek meg, hogy felgyújtják a mentőautóját. A lakosság egy része ráadásul, szintén tüntető jelleggel megtagadja a maszkviselést, az említett Kelet-Javán például az emberek 70%-a nem hajlandó maszkot hordani.
Ennek ellenére a radikális lépések, például az országos vesztegzár elmaradtak, az elnök helyette enyhébb lépéseket szorgalmazott, mint a bevásárlóközpontok, éttermek lezárása és az otthoni munka előterjesztése. Több más politikushoz hasonlóan a gazdasági következményekre hivatkozott, hogy azok túl súlyosak lennének bizonyos munkásokra nézve.
A szakértők úgy vélik, a probléma magjában a félresikerült kommunikáció állt. Példának a „new normal” kifejezést hozzák fel, amit előszeretettel alkalmazott az elnök arra, hogy az indonéz lakosok fogadják el az új helyzetet, például a kötelező maszkviselést és a közösségi távolságtartást, azonban itt kulturális falba ütközött az üzenet közvetítése.
Az ország egy jelentős része ugyanis alig beszél angolul, így feltehetően úgy értelmezték az üzenetet, hogy térjenek vissza az élet normális körforgásához. Nagy problémát okoz még a kétségbeesettség is, aminek többféle manifesztációja is megjelenik a számtalan szigetből álló országban, például a kétes hátterű, illetve kifejezetten jóváhagyatlan kezelések, gyógymódok.
Az országban eközben szinte új csúcson a terjedés, május óta konkrétan megtriplázódott a fertőzöttek száma. A friss adatok szerint legalább 88 000 fertőzöttet vettek fel a nyilvántartásba, azonban a fentebb kifejtett okok miatt ez a szám számottevően magasabb lehet. Eddig 4200 indonéz lakostól kellett végleges búcsút venni a koronavírus szövődményei következtében.
Ne hagyd ki:
