Iparági szakértők és afrikai tisztviselők is egyaránt megerősítették, hogy Európa precedens nélküli összegeket fektet be különböző afrikai energiaprojektekbe, köztük több olyanba, amit korábban biztonsági, pénzügyi vagy környezetvédelmi aggodalmak miatt felfüggesztettek.

A köz- és magánszektorból érkező, illetve azokban elérhető információk alapján a Reuters úgy kalkulálta, hogy európai energiavállalatok körülbelül 100 milliárd dollár értékben fektetnének be a kontinens földgáz- és olajprojektjeibe. Soron kívül Máv: éjszaka helyreállhat a Déli pályaudvart érintő vonalak menetrendje

A legtöbb afrikai ország energiaszektora krónikus tőkehiánnyal küzd, jelentős befektetések lennének szükségesek, mert jelenleg nem tudnak túl nagy mennyiségben földgázt és kőolajat kitermelni – ez azonban megváltozhat a közeljövőben.

Namíbia, Dél-Afrika, Uganda, Kenya, Mozambik, Tanzánia, Szenegál, Mauritánia, Angola – érdemes elkezdeni szokni ezen országok neveit, ugyanis megvan rá az esély, hogy belátható időn belül Európa legnagyobb energiabeszállítójává válhatnak, amennyiben megkapják a szükséges befektetéseket.

Két iparági szakértő megerősítette a Reutersnek, hogy csak Namíbia napi félmillió hordó olajat ki tudna termelni, az elmúlt idők során ráadásul több ígéretes fúrás történt, ami erre utal, itt is csak a megfelelő befektetésekre van szükség.

Ami a földgázt illeti, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint csak afrikai gázzal ki lehetne váltani az orosz gáz ötödét 2030-ig. A szervezet szerint az évtized végére ugyanis évi 30 milliárd köbméter afrikai gáz érkezhet a kontinensre.

Gil Holzman, a kanadai Eco Atlantic Oil & Gas olajfeltáró vállalat vezérigazgatója, akinek cége 30 ezer négyzetkilométernyi olajlicenccel rendelkezik Namíbia partjainál, pedig egyértelműen kiemelte, mennyiire fontossá válhat az afrikai olaj és földgáz:

Az IEA júliusi jelentése szerint még nincs akkora európai befektetés Afrikában, mint az olaj- és gázárak 2014-es összeomlása előtt, azonban folyamatosan növekszik és jelentős potenciálja van a szektornak, ami enyhítheti az egekbe lévő árakat.

Fatih Birol, az IEA vezérigazgatója még egy júniusi interjújában fogalmazott úgy, hogy jelenleg zajlik az első igazi globális energiaválság, amelyre a lehető legjobb megoldásokat kell megtalálni, különösen az orosz gáz és olaj kiváltása tekintetében.

Nagy a nyomás azonban a környezetvédelmi oldalon, amelyben az IEA is hatalmas szerepet játszik: a szervezet tavaly kijelentette, hogy amennyiben el akarjuk érni a zéró kibocsátást a gazdaságban, többet nem szabad befektetni kőolaj- és földgázprojektekbe.

A legnagyobb energiavállalatok pedig tisztában vannak ezzel a nyomással és minél hamarabb profitálnak az afrikai energiaprojektekből. Egyetértenek az iparági emberek abban, hogy nagy potenciál van a még érintetlen afrikai készletekben, azonban gyorsan kell végezni a dolgukat, mielőtt környezetvédelmi szempontból nem válik túl kellemetlenné a helyzet.

Tanzánia például múlt hónapban a norvég Equinor és a holland-angol Shell nagyvállalatokkal kötött egy grandiózus megállapodást, amelynek keretében cseppfolyós földgázt fognak előállítani és még egy 30 milliárd dolláros exportterminált is fognak építeni.

Patrick Pouyanne, a francia TOTAL Energies vezérigazgatója pedig kijelentette, hogy amennyiben sikerül javítani a biztonsági helyzetet, szándékukban áll újraindítani a 20 milliárd dolláros cseppfolyósított földgázprojektjüket Mozambikben, amelyet terrorhullám miatt kellett leállítani. Hozzátette: Namíbiában is fel fogják pörgetni az aktivitásukat.

Goncalo Falcao, az afrikai energiavállalatoknak is tanácsadást végző Mayer Brown jogi iroda ügyvédje kijelentette, hogy Kelet-Afrikában több tízmilliárd dollár értékű gázlelőhelyek vannak, amelyre mindenki rájött, ezért jelentősen fel is pörgették a cégek az aktivitásuk.

Egyelőre még ugyan nem tekinthető olajkitermelő országnak, de valamennyi nyugati energiaóriás Namíbiára tekint, mint potenciális messiásra. Nem véletlen, hogy az egyelőre meglehetősen szegény afrikai országban a legnagyobb energiavállalatok végeznek feltárásokat, mind szárazföldön, mind vízen.

A Shell pedig februárban biztató lelőhelyre bukkant, ugyanis olyan olajat sikerült felfedezni Namíbiában, ami megfelelő lehet dízel és gázolaj előállítására. A holland-angol vállalat azóta folyamatosan kutat a helyszínen és már ígéretes eredményekről beszélnek.

A TOTAL Energies szintén olajat fedezett fel Namíbiában, ráadásul a francia cég szerint jelentős mennyiségben sikerült olajat találni. Mindkét cég azonban egyetértett abban, hogy komoly befektetések kellenek, a Shell például jelezte azt is, hogy meg kell felelniük környezetvédelmi standardeknek, ezért alaposnak kell lenni a beruházások során.

Az IHS Markit nevű vállalat szerint azonban ha megtörténnek a befektetések – amelyek a Shell egyik tisztviselője szerint 11 milliárd dollár értékűek lehetnek -, akkor Namíbia napi félmillió hordó olaj kitermelésére lehet képes optimális esetben. Egy szakértő ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

Ez a helyzet pedig egyáltalán nem ismeretlen a világ számára, ugyanis a gyarmati időket követően a legnagyobb európai vállalatok, mint a TOTAL, a Shell és az ENI megpróbálták Észak-Afrikát és néhány szubszaharai országot feltenni az energiatérképre.

A Rystad nevű tanácsadócég szerint amennyiben ilyen ütemben nő tovább Európa energiaéhsége Afrika irányába, akkor a 2030-as évek végére 500 milliárd köbméterre nőhet a gázkitermelés a kontinensen, amely majdnem duplája a jelenleg 260 milliárd köbméternek.

Az IEA becslései szerint Afrika számára a legfenntarthatóbb az lenne, ha 2024-re még 300 milliárd köbméter alatt maradna a gázkitermelés. Az ügynökség ezen felül azt jósolja, hogy csak idén 6 millió hordó olajat fognak kitermelni az afrikai országok naponta, ami elmarad a 2010-es napi 10 millió hordótól, de megfelelő befektetések esetében ez is nőni fog.

Az olasz ENI példája mutatja meg a leginkább, hogy az európai energiacégeket mennyire vonzza Afrika: a cég kitermelésének több mint fele Afrikában zajlik, az elmúlt négy évben pedig a befektetéseik fele is a kontinensen történt.

Claudio Descalzi, az ENI vezérigazgatója nemrégiben ráadásul megállapodott Algéria, Gabon és Angola kormányaival a további exportokról, amellyel tovább lehet majd említeni az európai országok jelenleg bénító válságot.

Olaf Scholz pedig májusban személyesen utazott el Szenegálba, hogy megállapodjanak a helyi kormánnyal, hogy a németek segítenek kitermelni az egyébként jelentős gázkészletüket – noha konkrét projektben nem állapodtak meg.

Szenegál és Mauritánia területén ugyanis egy jelentős gázmező húzódik, a németek pedig szemet vetettek ezekre a készletekre. Ez nem tekinthető meglepőnek, ugyanis Európa legnagyobb energiaigényű gazdaságáról van szó, amely szintén ki akarja váltani az orosz gázt.

Nem tudni pontosan, mikorra készülhetnek el az afrikai gáz- és olajprojektek, viszont arra lehet számítani, hogy ez mindkét félnek jó lesz: Afrika végre pénzhez jut és fejlődhet, míg Európa ki tudja váltani az oroszoktól való függőségét, vagy legalább csökkentheti.