Bucsky azzal kezdte elemzését, hogy első ránézésre mindenkinek úgy tűnhet, hogy Magyarország élen jár Közép-Európában a GDP-arányos kockázati tőkebefektetések tekintetében, amelyek a start-up szektorban szoktak elsősorban megjelenni.

2020-ban például tizenegyedik volt Magyarország az Európai Unión belül a GDP-arányos kockázati tőkebefektetések tekintetében, 40 százalékkal többet költöttünk erre a szektorra, mint ami az európai átlag. Soron kívül Máv: éjszaka helyreállhat a Déli pályaudvart érintő vonalak menetrendje

Papíron Magyarország több kockázati tőkebefektetést eszközölt, mint a fellegvárnak tekinthető Észtország. Mindössze öt év leforgása alatt a magyar kockázati- és magántőke alapok 430 milliárd forinthoz jutottak hozzá.

Bucsky azonban kiemelte, hogy ennek az összegnek a 37 százaléka nem a piacról, hanem az államtól jönni, amely rendkívül jelentős a többi államhoz képest: Nagy-Britanniában mindössze 1, az északi országokban 6, Dél-Európában pedig 28 százalék az állami szerepvállalás.

Az újságíró felhívta a figyelmet, hogy ennek egy részét közvetlenül vagy közvetett módon,de az Európai Unió finanszírozza, köszönhetően annak, hogy Orbánék általában úgy költik az uniós forrásokat, ahogy éppen a rendszernek kedvez.

A Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesült (HVCA) számításai szerint csak az elmúlt öt évben 159 milliárd forint került úgy a start-up szektorba, hogy az valamely uniós forráshoz köthető. A helyzet azonban az, világít rá Bucsky, hogy ennek a pénzesőnek eddig nem sok sikere volt.

A magyar start-upok ugyanis továbbra is csak a GDP 0.9 százalékának megfelelő piaci kapitalizációval rendelkeznek, miközben ez Észtországban 20.6%, Csehországban 8.4%, de még Bulgáriában is 1.6%. Ezen a téren csak Szlovákiát és Szlovéniát előzik meg a magyar start-upok.

Bucsky szerint ha összehasonlítjuk a közép-kelet-európai országok kockázati tőkebefektetéseit 2017 és 2021 novembere között és megnézzük azok értékét, Magyarország tekinthető a legrosszabbul teljesítő országnak a térségben.

A legtöbb közép-kelet európai országnak ugyanis sikerült olyan start-upokat létrehoznia, amely 5-10-szer értékesebbek, mint a befektetett tőke összege, miközben Magyarországon ez az érték csak 3-4-szerese a befektetésnek.

Bucsky megjegyezi: régóta ismert gazdasági jelenség, hogy amikor az állam jelentős szerepet vállal, akkor a piaci szereplőket könnyen ki tudja szorítani – Magyarországon pedig pontosan ez történt, a profi külföldi befektetők szinte teljesen kiszorultak a magyar kockázati- és magántőke piacról.

Példaként ott van, hogy 2016-ban még 18.4 milliárd forintnyi külföldi befektetés érkezett ebbe a szektorba, ami fele volt a piaci finanszírozásnak. Ehhez képest 2020-ban már csak 5.8 milliárd forint érkezett, ebből a külföldiek aránya nem haladta meg a 16 százalékot.

Ez pedig több tekintetben is fontos: nemcsak azért lényegesek a külföldi befektetők, mert további tőkét biztosítanak, hanem azért is, mert kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a nemzetközi piacokhoz való hozzáférésben és a nemzetközi szerződések megkötésében, nem is beszélve az új technológiákról, amelyekre szüksége is lenne Magyarországnak.

Ráadásul az állami befektetések ellenére nem sikerült egy zászlóshajó start-upot kitermelni, mindössze a LogMeIn említhető meg ebben a kategóriában, amely bár magyar cégként indult, már amerikai tulajdonban van és a 4.3 milliárd dolláros piaci értékéből nem magyar tulajdonosok húznak hasznot.

Ehhez képest csak a térségben van több olyan vállalat, amely a piaci befektetésekből nőtte ki magát mammuttá: elég a román UiPath (29 milliárd dollár), a litván Vinted (4.5 milliárd dollár) vagy a cseh Rohlik (1.2 milliárd dollár) start-upokra gondolni.

Csak összehasonlításképp: a román UiPath kizárólag piacon alapon vált ekkora céggé, az alapítója pedig most már az ország leggazdagabb embere lett, akinek ötször akkora vagyona van, mint Magyarország leggazdagabb emberének, a sokat kritizált Mészárlós Lőrincnek.

Ráadásul az állami és az uniós pénzek gyakran korrupciógyanús ügyletekben jelentek meg a kockázati tőkebefektetések szektorában, több független lap is arról számolt be, hogy kormányközeli cégek kezébe kerültek a jelentősebb méretű, kis- és középvállalkozásoknak szánt támgoatások.

Bucsky felhívta a figyelmet egy másik trendre is: az árbevételek folyamatosan csökkenni kezdtek az állami befektetések ellenére. A HVCA adatai szerint például csak 2017-ben 246 milliárd forintnyi befektetés történt a magyar piacokon, ám ebből mindössze 113 milliárd forintos árbevételre futotta.

Az elemzés szerint az állam szerepének már akkora hatása volt erre a piacra, hogy a valóban piacképes és innovatív ötlettel rendelkező vállalkozók már nem Magyarországon alapítanak céget, hanem külföldön és külföldi befektetőket is próbálnak vadászni.

Bucsky szerint amennyiben Magyarország ténylegesen egy erős start-up kultúrát akar létrehozni, akkor kizárólag olyan befektetőkre kell hagyatkozni, amelynek komoly üzleti tapasztalata van és érzékelhető eredményeket tud hozni.