MiG-35: a bivalyerős orosz vadászgép, ami a kutyának sem kell
A MiG-35-ös vadászgépek papíron komoly harci repülőknek tekinthetők, amely megfelelő azon nemzeteknek, amelyek fejleszteni akarják légierőjüket, viszont nincs lehetőségük csúcstechnológiás nyugati gépeket vásárolnia.
A Fecskék orosz mûrepülõ csoport MiG-35-ös harci gép bemutató repülése után leszáll a MAKSZ 2021 moszkvai nemzetközi repüléstechnikai és ûrhajózási kiállításon a Moszkva melletti Zsukovszkij katonai repülõterén 2021. július 21-én.
MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
Ennek ellenére még Oroszországot sem érdekli igazán a saját vadászgépe, ezért a 19FortyFive megvizsgálta, hogy pontosan mi lehet az oka ennek a totális érdektelenségnek, amely a MiG-35-ös vadászgépet övezni.
A Kreml számtalan alkalommal dicsére a MiG-35-ös képességeit, amely gyakorlatilag a MiG-29K/KUB és a MiG-29M/M2 feljavított változata. A minden időjárásba funkcionális 35-öst a Mikojan tervezte, amely az állami hadiipari cég egyik leányvállalata.
A MiG-35-ösről eddig úgy hírlett, hogy nappal és éjjel is képes csapást mérni a célpontjaira, köztük mozgó és statikus célpontokra, valamint szárazföldi célpontokra egyaránt. Néhány szakértő azonban úgy véli, hogy a 35-ös nem több, mint egy szimpla marketingtrükk.
Ezt arra alapozzák, hogy a közepes súlyú vadászgép továbbra sem több, mint egy negyedik generációs „++” vadászgép – legalábbis sokan úgy véli. Az oroszok részéről pedig komoly probléma, hogy még mindig nem sikerült beindítani a sorozatgyártást, 15 évvel a bejelentése után.
A MiG-35-ös nevével még 2007-ben ismerkedhetett meg először a világ, a fejlesztése azonban nagyon lassan haladt és mindössze 2013-ban érkezett az első hír, hogy az orosz légierő 37 darab MiG-35-öst rendelt.
Noha „csak” egy negyedik generációs vadászgép, a MiG-35 jelentős mértékben tovább fejlesztette a repüléselektronikát, ráadásul fejlett fegyverrendszereket tartalmaz, ideértve az új Phazatron Zhuk aktív fázisú radart, amely több célpontot képes észlelni.
Úgy tudni, a gép egyszerre 30 célpontot képes felfelé követni és egyszerre hatot támadni – miközben az érzékelő rendszer 50 kilométeres hatótávról képes azonosítani, ha valós fenyegetés áll a MiG-35-ttel szemben.
A radarrendszer fejlettségét jól mutatja, hogy képes ellenállni a hatástalanító rendszereknek, valamint nagyobb az észlelési távolsága, mint a korábbi orosz gyártású radarplatformoknak. A MiG-35-öst egyébként két Klimov RD-33MK motor hajtja, amely segítségével Mach 2.25-ös (2778 km/h) sebességgel tud közlekedni.
A MiG-35 sokféle rakétát és bombát tud szállítani, illetve kilőni, köztük Kh-31A hajótörő rakétákat, Kh-31P radarellenes rakétákat, Kh-29TE rakétákat és KAB-500Kr irányított bombákat. A vadászgépet ezen felül egy 30 mm-es ágyúval is felszerelték, viszont mindössze 150 adag lőszert képes hordozni.
Oroszország egyelőre az egyetlen, amely MiG-35-össel szerelte fel magát, pedig eredetileg ezt a gépet is az exportpiacra szánták. Indiában gondolkodtak, mint potenciális vásárló, a gyártási nehézségek miatt azonban Új-Delhi sem kíván tovább várni.
Ráadásul azt sem tudni, hogy egyáltalán az orosz légierőnek leszállítják a 2013-as megrendelés egészét. Mint a Szu-57-es lopakodó és a T-14-es Armata tank esetében láthattuk, Moszkva könnyen túllelkesedik egy új katonai technológia kapcsán, majd csalódást okoznak azzal, hogy nem tudnak értelmezhető mennyiséget előállítani belőle.
