A kérdés ismét felmerült, ugyanis a HVG oldalán (persze a fizetőfal mögött, ezért csak homályos ismereteink lehetnek a tartalmáról) megjelent egy nyelvész véleménye a közbeszéd állapotáról. 

Azt azonban megtudtuk, hogy az egész kiindulópontja az az ügy volt, amelyet a Ryanair vezére és a magyar kormány robbantott ki, ugyanis Michael O’Leary nem fogta vissza magát, amikor Nagy Márton minisztert kellett jellemeznie. 

De szó esik még az O1G-ről, a patkányozásról, elmebetegezésről, prolizásról, mindezek következményeiről, de „a magyar politikai diskurzusban csak úgy röpködő hímtagokról” sem feledkezik meg a szerző. 

Hont András bejegyzéséből pedig kiderült, hogy mit is írt: „Hont András egyenesen lef*szozta a légitársaság vezetőjét. A magyar politikai diskurzusban csak úgy röpködnek a hímtagok. Sajnos. Sajnos, nincs min csodálkozni.”

Minderre reagálva Hont András nem fogta vissza magát: 

„Nincs min csodálkozni, a kurva életbe. Sajnos, bazmeg. Teljesen eldurvult a közbeszéd, az anyja picsáját neki. A szerzőnek (akit amúgy van szerencsém ismerni, de leszarom) nem javaslom, hogy Pázmányt vagy Esterházyt olvasgasson, még kitérne a hitéből, és mi lesz úgy az eltartott kisujjal, hacsak föl nem dugja magának.”

„Esetleg azt lehetne, amit Móra ír „A honti igricekben” (honti, höhö) a tandalórákról. „Az én kisdiák koromban így hívták a tantervben azt az órát, amelyiken dalra tanítottak bennünket. Természetesen magyar népdalra, még természetesebben csak olyanra, amitől az erkölcs nemesedik. Mivel azonban a dalköltők a régi világban is csakolyan istentelen emberek voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette őket, nem gondoltak az erkölcsnemesítésre, a népdalokat át kellett költeni tandalokká. […] Belőlem éppen azért lett ilyen erkölcsös ember, mert ilyen daldarabokon növekedtem a tandalórákon. Kár, hogy kimentek a divatból – meg is látszik az ifjabb nemzedéken”. Hát, kibaszottul meglátszik.”

„Bezzeg, ha a diskurzusban nem röpködnének a hímtagok! Akkor minden szép lenne, jó és harmonikus. Vagy gecire nem. A közbeszéd ugyanis nem azért elviselhetetlen, mert csúnya, durva, közönséges, hanem mert üres. Fogalmatlan emberek tartalmi mondanivaló híján belekötnek a formaságokba. Mi nem piszí, mi nem ildomos, mi nem genderérzékeny, mi nem hazafias, mi nem szobatiszta. Az új prüdéria vaskalapos purifikátorai.”

Majd megragadta a közbeszéd lényegét: