Zacher Gábor a koronavírusról: életemben először jutott eszembe, hogy én is belehalhatok

Zacher Gábor az Indexnek nyilatkozott azokról az időkről, amikor még a koronavírus nyomása alatt dolgoztak a kórházakban. Elmondta, hogy a járvány eddigi hullámaiban erőn felül teljesített mindenki az egészségügyben, azok is „vigyázzban álltak”, akikről nem is gondoljuk, hiszen egy kórházi gyógyszerész vagy a szemétszállító nélkül sem működött volna a dolog.

„Nem túloztam, amikor elmondtam, hogy 440 órákat dolgoztunk egy hónapban, a teljesítőképességünk, erőink határára kerültünk. Viszont ha még egy lapáttal rá kellett volna tenni, akkor lehet, hogy még rá tudtunk volna tenni, a betegszállítóktól kezdve a vezetőig mindenki odatette magát” – emlékszik vissza. 

Kiemelve hozzátette, hogy „természetesen most a kórházban dolgozókra gondoltam, nem a minisztériumi vezetőkre”.

„Ami a leginkább megdöbbentett, hogy tulajdonképpen saját magam is belehalhatok ebbe a történetbe. Ez életemben most először jutott eszembe, futott rajtam végig, főleg azon a napon, amikor az egyik kollégámat temettük el” – jelentette ki. 

Állítása szerint nem emlékszik rá, hogy koronavírusos lett volna, talán volt egy-két olyan nap, amikor szagokat nem érzett, de semmi egyéb. Szakmailag azonban rengeteget tanult, de reméli, ezt a tudást a jövőben nem kell hasznosítania. 

Van azonban még egy dolog, amit nem tudunk: milyen következményei lesznek annak, ha valaki átesett a víruson? Szerinte legalább tíz év kell ahhoz, hogy az úgynevezett hosszú Covidot megértsük, a poszt Covid tüneteit alaposan tanulmányozni tudjak. „Ez ma még egy fekete ló” – véli.