(A szerző véleménye nem feltétlen egyezik a Liner.hu teljes szerkesztőségének álláspontjával.)

A magyar válogatott kénytelen volt zárt kapuk mögött fogadni az angolokat június 4-én, miután „rasszista” megnyilvánulás miatt az UEFA büntetést osztott ki – legalábbis a dolog így indult, de a leleményes magyarok megint megtalálták a kiskaput.  Soron kívül Jelentős mennyiségű hó esett reggel óta: Pilisszentkereszt tartja a rekordot 22 centiméterrel

Az UEFA-szabályzatban ugyanis szerepel egy olyan passzus, amely szerint 14 év alatti gyerekeket be lehet engedni a mérkőzésekre. Így történt, hogy több mint 30 ezer gyerek vehetett részt egy olyan eseményen, amely valószínűleg hosszú ideig elkíséri még őket. 

Az angolok azonban már odáig mentek, hogy őket is rasszistáknak tekintik, mármint a gyerekeket, az a borzalmas dolog történt ugyanis, hogy a magyar gyerekek nem voltak hajlandók támogatni az erőszakos BLM-ideológiát, és füttyszót hallattak, amikor az angol csapat tagjai térdre ereszkedtek – ráadásul a játékosok még szivárványos karszalagot is viseltek. 

De, mint tudjuk, a stadionban nincs helye politikának. Akkor, amikor Trianonról van szó, a határon túli magyarságról vagy a keresztény értékek védelméről. Akkor azonban van, amikor szivárványos karszalagot kell hordani, szivárványzászlót lengetni, BLM-forradalmárkodni, vagy éppen a reakciós magyarokat megregulázni. 

Az angol sajtónak mindenesetre nagy traumát okoztak a rasszista gyerekek (vagy éppen megpróbálták elfedni azt a tényt, hogy a csapatuk nem csak a meccs előtt térdelt le, hanem a végén is, a magyarok előtt), a BBC „rasszista és homofób viselkedésnek” titulálta a dolgot, és így ír: 

„Az amúgy hangos közönség tisztelettel végighallgatta a két himnuszt, ehhez képest igen éles váltás volt, amikor az angol válogatott rasszizmus és diszkrimináció elleni gesztusa ilyen ellenséges fogadtatásra talált egy ennyire fiatal publikum körében. Az angol labdarúgók gyorsan talpra álltak, de nem volt menekvés a pfújozás elől, aminek ironikus hátteret kölcsönöz, hogy a magyarokat sújtó büntetés, a zárt kapu, éppen azért született, hogy elrettentse a szurkolókat a további rasszista és homofób viselkedéstől. Választ igényel az is, hogyan gyúrhatók át könnyedén az UEFA szabályai oly módon, hogy egy közönség nélkül lejátszandónak ítélt mérkőzésen ilyesmi történjen” – tudósít a brit közszolgálati média. 

Southgate úgy nyilatkozott a mérkőzés után, hogy „mindenekelőtt azért ereszkedünk térdre, hogy így is nevelni próbáljuk a közönséget világszerte. A fiatalok nem tudhatják, miért teszik, amit tesznek, a felnőttek befolyása hat rájuk. Az UEFA döntéséről pedig nem nekem kell véleményt mondanom. Mindenki tudja, hogy a mi csapatunk milyen értékeket vall, miért áll ki, az én dolgom viszont most is az, hogy a futballra összpontosítsak”. 

Nos, úgy tűnik, hogy a magyarok, legyenek akár felnőttek, akár gyerekek, nem kérnek abból, hogy nevelni akarják őket (a gyerekeinket amúgy is hagyják békén), ugyanis pontosan tudják, hogy melyek azok a gesztusok, amelyeket meg kell tenni, és melyek azok, amelyeket nem kell megtenni. Ha pedig mégis valaki megpróbálkozna vele: talán meghagyhatnánk minden nemzetnek, hogy eldöntse, hogyan akar élni, és ne erőltessünk rájuk egy újabb baloldali ideológiát – a nácizmus és a kommunizmus is olyan jól sikerült, végülis mi baj lehet? 

Bármennyire is nem így gondolja a Nyugat, a magyarok morálja teljesen rendben van, nem kell minket sem átnevelni, sem toleranciára tanítani. Arról nem is beszélve, hogy a toleranciát a kereszténység találta ki, elsősorban a katolikusok, Magyarország pedig büszke lehet arra, hogy a mai napig őrzi a vallás fontosságát. 

Apró megjegyzés: a vallásszabadság világnapját január 13-án ünnepeljük, ugyanis akkor ért véget a tordai országgyűlés, amelyen a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. 1568-ban. Ebben pont megelőztük a Nyugatot… de hát másban biztos mindig előttünk jártak. Segítek: nem. 

Ha pedig már vallás: mi is szoktunk térdelni, csak mi nem egy másik népcsoport előtt, hanem Isten előtt, a Haza előtt, és maximum akkor, amikor a férfi megkéri a választott hölgy kezét. És Doktor Miniszterelnök Úrnak megint igaza volt: a nemzeti csapattól nem azt várjuk el, hogy letérdeljen, hanem azt, hogy harcoljon, győzzön, ha pedig nem sikerül, akkor állva halljon meg. 

Pascal Bruckner egyértelmű párhuzamot von a kritikai fajelmélet és BLM között, és úgy fogalmaz, hogy „a Nyugat valójában mindent megtett azért, hogy betölthesse az ideális bűnös szerepét”.¹ Az amerikaiaknak ugyanis „el kell számolni” az őslakosok kiirtásával, a rabszolgatartással, a szegregációval, Európának pedig a gyarmatosítással, az imperializmussal és a rabszolgatartással, szintén. 

Felhívja rá a figyelmet, hogy a berlini fal leomlásakor mi, itt, Közép-Kelet-Európában, elsősorban Magyarországon azt hittük, hogy végre mi is a szabad világhoz tartozunk, azonban „nem az ész és még kevésbé a visszafogottság győzött a fal leomlásakor. Az addig létező szocializmus megváltó ígéreteit egy másik, új ideológia váltotta fel, hogy megkezdje saját háborúját: a faj, a nem és az identitás ideológiája”.² 

A helyzet viszont az, kedves haladók, hogy Magyarországnak sem a gyarmatosítással, sem a rabszolgatartással nem kell elszámolnia. Ahogy dr. Megadja írja: „nálunk például nem volt rabszolgatartás, a rideg osztálytársadalom sem alakult ki, ami felbolygatta a nyugatiakat legkésőbb a 19. században, nem eresztett gyökeret a gyermekmunka, a tömeges éhínségek, hiányoznak a honföldből kinövő vallási és etnikai alapú tömeggyilkosságok, elítélhető módon kimaradtunk a gyarmatosításból, és egyetlen totalitárius ideológiát sem tudtunk megszülni ezeregyszáz év alatt”.³

Természetesen mi máshogy gondolkodunk, és nem értjük a „liberális morálfilozófiát”, amely egyesíti a jogi és erkölcsi érveket: ami immorális, az egyben illegális is lesz⁴. De hát kik vagyunk, mi, elmaradott népek, hogy el tudjuk dönteni, hogy mi az a morál, amelyet követnünk kell? Majd mások megmondják nekünk.

Van viszont egy rossz hírünk: a magyar menthetetlen banda. Még akkor is, ha az értelmiség azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk vakmerőek, tudjunk „kivárni és alkalmazkodni”, és ha nem is vagyunk mintakövető fajta, akkor is jobban tesszük, ha azok leszünk⁵. 

Az eddigi ideológiák is nagyon jól sültek el, a kérdés tehát jogos: az újbaloldali, liberális utópiák miért lennének mások? Ezért csak egyetlen dolgot kérhetünk: ha csinálják is, hiszen baj biztos nem lesz belőle, Magyarországot akkor is tessék kihagyni belőle!  

Az pedig, hogy a globalista, liberális és nagyon haladó sajtó és államok sírnak: akkor valamit nagyon jól csinálhatunk. Tragédia egészen biztosan nem történt.

¹Pascal Brunecker: Csaknem tökéletes bűnös – A fehér bűnbak megteremtése (Századvég Kiadó, 2021) 16.o.
²Pascal Brunecker: Csaknem tökéletes bűnös – A fehér bűnbak megteremtése (Századvég Kiadó, 2021) 17.o.
³Megadja Gábor: Dac – Kézikönyv eretnekek számára (Századvég Kiadó, 2020) 66.o.
⁴Megadja Gábor: Dac – Kézikönyv eretnekek számára (Századvég Kiadó, 2020) 204.o.
⁵Megadja Gábor: Dac – Kézikönyv eretnekek számára (Századvég Kiadó, 2020) 67.o.