Demcsák az interjú elején elárulta, először azt hitte, hogy valaki viccel vele, miután egy újságírónő felhívta, és közölte vele a történteket. Azelőtt 1,5-2 órája híreket sem olvasott, mivel tanított, így nem volt tisztában a tragédiával, és még csak szóhoz sem jutott. „Nem tudtam mit mondani.”

Miután tudatosult benne, hogy mi történt, elnézést kért, majd elköszönt. „Hosszú-hosszú órákba telt még ezt a gyomrost feldolgozni.” Úgy érezte magát, mintha egy jól odavágott ütéssel leküldte volna a padlóra, annyira mélyen érintette a hír.

Zsuzsa korábban meghívta Krisztiánt és Mazsit jógázni a férjéhez, ezzel kapcsolatosan egyeztettek is, de végül nem lett belőle semmi. Legutóbb egy éve beszéltek, tehát nem mostanában, ugyanakkor jó volt a kapcsolatuk, dolgoztak is együtt. „Talán egy éve lehetett, amikor utoljára beszéltünk.”

Ugyan a munkán kívül semmilyen kapcsolat nem volt közöttük, Zsuzsa úgy érzi, azon kevesek közé tartozik, akit nagyon tisztelt Krisztián, soha egy rossz szava, egy tiszteletlen mondata nem volt felé. „Felém soha ilyen nem volt.” – hangsúlyozta a híres műsorvezető a LifeTV stúdiójában.

Amikor igazán bele tudott látni az életébe, azok a pillanatok voltak, amikor Mazsi is ott volt a stúdióban, miközben egymás telefonját kezelték. „Akkor a Krisztián egy egészen más arcát mutatta. Amikor a kislánya itt volt, megszűnt minden körülötte, megszűnt a világ, és csak a kislányára tudott fókuszálni.”

Zsuzsa mindig erős, határozott emberként látta Krisztiánt, de nem kizárt, hogy odabent őrlődhetett, és számára is nagyon nagy kérdés, hogy valójában mik mehettek végbe a lelkében. Nem gondolja, hogy egy nagyon számító, érzéketlen ember lett volna, biztos benne, hogy nem volt ilyen. „Micsoda belső vívódásai lehettek, ez a drámai ebben a dologban.”

Hajdú Péter műsorát hozta fel példának, amiben Krisztián nagyon megnyílt, és szerinte sütött benne a szeretetlenség, és minden porcikájával vágyhatott arra, hogy szeressék, elfogadják. Maga a polgárpukkasztás pedig egyfajta védelem lehetett a részéről, de semmi sem biztos, ugyanakkor nem a kőkemény álca lehetett a valóság.