Futurisztikus űrtechnológiák terveit tanulmányozza a NASA
A kiválasztott koncepciók még a fejlesztés korai szakaszában állnak, nem tekinthetők hivatalos NASA-missziónak, a kutatás azonban segíthet abban, hogy a science fiction valósággá váljon.
Fotó: A NASA által közreadott képen a Lucy amerikai ûrszonda egy Atlas V hordozórakétával összekapcsolva elindul az amerikai légierõ floridai, Cape Canaveral-i támaszpontjának kilövõállásához 2021. október 14-én. A tervek szerint a Lucy október 16-án indul el 12 éves útjára, hogy a Jupiter trójai aszteroidáit tanulmányozza. Ennek célja új információk gyûjtése a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelõtti formálódásáról.
MTI/EPA/NASA/Bill IngallsKépzeljük el, hogy az űrhajós belép egy testszkennerbe, majd néhány óra múlva személyre szabott szkafanderben sétálhat a Marson, miközben olyan oxigént lélegez be, amelyet a bolygó szén-dioxidban gazdag légköréből vontak ki, a Vénusz légkörét és időjárási mintáit pedig egy felfújható, madárszerű drón tanulmányozza.
Persze ezek ma még sci-fibe illő ötleteknek tűnnek, a NASA új pályázatának köszönhetően azonban egy napon akár valóra is válhatnak. A NASA Innovative Advanced Concepts (NIAC) programja olyan korai szakaszban járó tanulmányokat finanszíroz, amelyek hasznosak lehetnek a jövőbeli repülési és űrmissziók során, összesen 5,1 millió dollárt biztosítva 9 állam 17 kutatójának.
„Ahogyan egyre nagyobb kihívásokat jelentő célokat tűzünk ki az emberi személyzettel és robotokkal zajló küldetésekhez, az innovatív ötletek és jövőbeli gondolkodás kulcsfontosságú jelentőséggel bír, hogy új mérföldköveket érjünk el. Az olyan koncepciók, mint amilyeneket az új NIAC programon belül tanulmányoznak, segítenek minket, hogy kiterjesszük a lehetőségek körét, és valóra váltsuk őket”
– mondta Paul Melroy, a NASA adminisztrátor-helyettese.
A kiválasztott koncepciók között 12 I. fázisú és 5 II. fázisú projekt szerepel, amelyek még a fejlesztés korai szakaszában vannak, és nem tekinthetők hivatalosan NASA-küldetésnek. Az I. fázis ösztöndíjasai egyenként 175 000 dollárt kapnak egy kilenc hónapos tanulmányért, a II. fázisba tartozók pedig 600 dollárt egy kétéves periódusra – számolt be a Jet Propulsion Laboratory.
Az I. fázisú projektek közé tartozik a sugárzás ellen a személyzet számára nagyobb védelmet biztosító űrhajó tervezése, egy teljesen hangtalan elektromos repülőgép koncepciója valamint egy olyan űrrepülőgép ötlete, amely a Nap hőjét hasznosítva képes példátlan sebességgel elhagyni a Naprendszert.
John Mather, a NASA Nobel-díjas asztrofizikusa egy olyan tervezetet javasol, amely segítheti a Földhöz közeli exobolygók tanulmányozását. Az ötlet értelmében egy futballpálya méretű, űrben lebegő csillagárnyékolót használnának, hogy a földi teleszkópokhoz igazítva elzárja a távoli csillagok fényét, és lehetővé tegye a csillagászok számára, hogy életjeleket keressenek más rendszerek bolygóinak légkörében.
Sara Seager, a MIT munkatársa egy az otthonunkhoz sokkal közelebbi bolygó, a Vénusz tanulmányozásához állt elő ötlettel. A koncepció szerint egy ejtőernyős szonda zuhanna a bolygó légkörébe, hogy gáz- és felhőmintát vegyen, majd a mintát a Földön tanulmányoznák a kutatók, hogy életjeleket keressenek benne.
A kiválasztott II. fázisú projektek között szerepel a Mars felszín alatti barlangjainak felfedezésére alkalmas kis mászórobotok tervezése, a nukleáris energia újszerű felhasználása az űrhajózás során, valamint olyan 3D-nyomtatott úszó mikrorobotok építése, amelyek óceáni világokat fedezhetnek fel például az Enceladuson, az Európán vagy a Titánon.
A II. fázis munkatársa, Zac Manchester a Carnegie Mellon Egyetemről egy olyan egy kilométeres forgó szerkezeten dolgozik, amely képes a mesterséges gravitáció megteremtésére űrbéli környezetben. A rakéta kilövése után az építmény eredeti méretének 150-szeresére nőne, és egy hatalmas, forgó élőhellyé változna, amely egyes részein a földihez hasonló mesterséges gravitációt biztosítana.
„Az univerzum felfedezésére szolgáló NASA-küldetések új technológiákat és új módszereket igényelnek. Ezeknek a kreatív ötleteknek a tanulmányozása az első lépés, hogy a tudományos fikciót tudományos tényekké alakítsuk”
– mondta Jim Reuter, a NASA munkatársa a washingtoni központban
