Ukrajna számos nagyvárosában jelenleg pokoli állapotok uralkodnak, az egykoron másfél milliós lélekszámú Harkov romokban, mint ahogy a háború előtt félmilliós lakosságú Mariupolt is szinte a felismerhetetlenségig bombázták az oroszok.

Az Európa nyugati része felé menekülő ukránok száma elérte a kétmillió főt, sokan azonban nem akarják elhagyni az országukat, és – egyfajta köztes megoldásként – úgy döntöttek, hogy vidéken húzzák meg magukat, míg véget nem ér a háború.

A nagyvárosokon túli kistelepüléseken és falvakban erős közösségek alakultak ki, melyek hosszú távra rendezkedtek be, az emberek pedig segítenek egymásnak, és reménykednek abban, hogy az oroszoknak nincs semmi keresnivalójuk arrafelé.

Anna Martsinkiv Obukhiv közelében, Kijevtől mintegy 40 kilométerre él, és örömmel fogadta a France24 újságíróinak érdeklődését: „A városokon kívül sokkal könnyebb túlélni. Biztonságban érzem magam ezen az elszigetelt helyen. Miért is pazarolna időt és lőszert az orosz hadsereg arra, hogy ide jöjjön? A vidéki lét másik előnye, hogy vannak kutyáink. Olyanok, mint a saját hadseregem, tudatják velem, ha betörnek hozzám, és elriasztják a rossz szándékú embereket” – magyarázta Anna, akinek nagyszülei is vidékre menekültek a második világháború idején.

Mintegy végszóra toppant be hozzá szomszédja, Szvetlana, aki friss tojást is hozott az asszonynak. A városban ez már csak álom. Az obukhivi szupermarketben minden tartósélelmiszer és konzerv elfogyott, a tészták, a rizs, a hagyma úgyszintén. Bizarr módon azonban az édességeket tartalmazó polcok zsúfolásig tele vannak. Néhány egzotikus gyümölcs – ananász, mangó, maracuja – pedig még mindig kapható.

Kenyeret sem találni, erről már egy 50 éves házvezetőnő mesélt a riportereknek. Elmondása szerint nem várta meg, míg teljesen kifogynak a kenyérből: „Az invázió harmadik napján döntöttünk úgy, hogy kenyeret fogunk sütni az interneten található receptek alapján”.

Kratchinko szintén Obukhiv közelében él, korábban Kijevbe járt át dolgozni. Otthon olyan készletei vannak, amelyeket most nagyon sok túlélő megirigyelne. A csirkéin kívül van földje is, és rengeteg befőtt, savanyúság sorakozik a polcain.

„Mindenből előre betáraztunk. Sok makarónink, rizsünk, lencsénk és hajdinánk is van. Van egy 50 kilós zsák lisztem. Nem tudom, meddig fog ez tartani, majd meglátjuk” – mondta Kratchinko mosolyogva.

A földjén fúrott kút is található, de ha másra nem is, áramra az elektromos szivattyú miatt szüksége van. Szerencsére szomszédjának, Szergejnek régimódi, karos kútja van, így a vízellátás garantált. Szergej egykoron katona volt, valószínűleg számított a háborúra, hiszen csupán 6 hónapja költözött vidékre idős édesanyjával és kutyáival. Az első dolga volt, hogy vett egy nagy zöldségeskertet.