Mi az a földgáz és miért olyan fontos? 

A földgáz színtelen, szagtalan gáz, pontosabban több gáz gyúlékony elegye, amely a szénnel, kénnel és kőolajjal együtt a fosszilis tüzelőanyagok közé tartozik. Legfontosabb tulajdonsága, hogy elégetése jelentős mennyiségű energiát szabadít fel. Ezért több területen is használjuk, a legtöbbet fűtésre, aztán villamosenergia előállításához és járművek üzemanyagaként is, hátránya viszont, hogy nem megújuló energiaforrás.  Soron kívül Donald Trump ismét felhívta Orbán Viktort

A gázhasználat világszerte időjárásfüggő, azonban még a nyári hónapok sem múlnak el úgy, hogy ne legyen szükségünk az energiahordozókra, ugyanis a fűtésen kívül számos már dologhoz használjuk, ezért kulcsfontosságú szerepet játszik a mindennapokban, ezt pedig nem tudjuk kijelenteni, hogy Európa független lenne energiaellátás szempontjából.

Ráadásul nem csak a felhasználás a kérdés, hanem az is, hogy mikor és hogyan történik az import, ugyanis a gáz egész évben érkezik a kontinensre, a téli hónapokban, amikor a legnagyobb szüksége van rá, akkor pedig az addig felhalmozott készleteket használják el az országok – azok, amelyek rendelkeznek elegendő tárolókkal. 

NE HAGYD KI

Európa

Orbán Viktor: Ha Putyin mond valamit, annak következménye van

Honnan és hogyan érkeznek az energiahordozók Európába? 

Bár Európában is léteznek kitermelőhelyek, ezek Skócia partjainál és az Északi-tengeren találhatók, ebből az következik, hogy a két legnagyobb kitermelő az Egyesült Királyság és Norvégia, utóbbi azonban nem tagja az Európai Uniónak, előbbi pedig nem olyan régen lépett ki. 

Viszont nem csak ez a probléma, hanem az is, hogy a termelés az utóbbi időben drámaian visszaesett, „2018-ról 2019-ig évi 70-ről 54 milliárd köbméterre apadt, ez 23 százalékos visszaesés. Persze ebben benne van a Covid-hatás is, de az Északi-tengeri lelőhelyek sajátossága, hogy gyorsan kimerülnek“.

Alternatív megoldás lehet az LNG, amely valójában maga is földgáz, csak annak a mínusz 162ºC-ra lehtűtött, színtelen, szagtalan, nem mérgező változata, amelynek így kisebb a térfogata, tehát egyszerűbb és biztonságosabb a szállítása. 

Az LNG már most kiteszi az európai energiaimport 18 százalékát, azonban egyelőre sokkal előrébb jár Ázsia abból a szempontból, hogy elszívja az LNG-szállítmányokat Európa elől, ugyanis arra a területre nagyobb árréssel és nagyobb mennyiségbe lehet exportálni. 

Szeptember óta ráadásul folyamatosan emelkedik az LNG ára, ez többek között köszönhető az Európa-Jamal vezetéken történő visszafelé áramlásnak, ugyanis a német forgalmazók a tartalékokból adtak el gázt Lengyelországnak, hogy kihasználják a magas árakat, valamint annak, hogy az amerikai kereskedők annak adják el az LNG-t, aki a legtöbbet fizet érte. 

Bár Ázsia uralja ezt a részleget, és már több szállítmányt is lefoglalt, azonban előfordult olyan, hogy Európa annyira magas árat ígért, hogy a tankerhajók Keletről fordultak vissza, hogy végül mégis Európában köthessenek ki, viszont a tárolása problémákat okoz az országoknak. 

Az atomenergia is megoldást jelenthetne, azonban túlságosan politikai kérdés, ideológiai vita alakult ki az Unióban, leginkább Németországnak köszönhetően, akik megkezdték a hat erőművük közül háromnak a leállítását, valamint kijelentették, hogy ellenzik az Európai Bizottság azon tervét, hogy zöldnek minősítsék a nukleáris energiát (a földgázzal együtt).

A hidrogén, amely egy nagyon kis molekulájú gáz, szintén egy olyan opció, amely segíthet, viszont pontosan ezért képesek az acélvezetékek kristályrácsába beépülni, amelyek ezáltal megrongálódnak, majd hamar elhasználódnak. Ugyanaz a helyzet vele, mint a megújuló energiával, ugyanis nem megoldott a tárolása. 

„Az Északi Áramlat-2 vezeték üzembe helyezése gyors megoldás lehetne. Fizikailag készen van, évente 55 milliárd köbméter földgáz szállítására képes. A német Zöldek évek óta próbálják ellehetetleníteni az építését, és most az új német kormány befolyásos politikai erejévé válva még több lehetőségük lesz az üzembe helyezés akadályozására“ – mondta Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője. 

Hogy áll Európa jelenleg az orosz gázzal? 

Az európai gáztárolókban jelenleg nagyjából 34-35 milliárd köbméter földgáz van, amely bár sokan tűnhet, ez valójában mindössze három hétre elegendő, abban az esetben, ha az Uniós fogyasztást nézzük. Tény, hogy van utánpótlás, és nem csak gázt használunk, azonban a legnagyobb részben a földgázért még mindig Oroszország felelős. 

Bár az elmúlt időszakban Európa megpróbált lépéseket tenni annak érdekében, hogy csökkentse a függését Moszkvától, még mindig jelentős az orosz gázimport, nagyjából 40 százalék, amely havi szinten 10-12 milliárd köbmétert jelent, esetenként akár 20-at is. 

Az ábra alapján egyértelműen kiderült, hogy jelentősen meghaladja Európa képességeit az import és a kitermelés Oroszország nélkül, ugyanis a felhasználás még a nyári hónapokban is több, mint amennyit képes beszerezni vagy kitermelni a kontinens. 

Jellemzően a téli hónapokban okozna ez problémát, ugyanis 2021 novemberében Európa gázfelhasználása 42,2 milliárd köbméter volt, ha nem vesszük az orosz energiát, akkor viszont csak 19,8 milliárd köbméterrel rendelkezett, azonban még 2021 júliusában is csak 19,2 milliárd köbmétere volt, amikor 21,6 milliárd köbméterre volt szüksége. 

Persze nem lenne lehetetlen a nyári hiányt áthidalni, azonban az időjárásra való tekintettel nem importálhatnak, ugyanis egész évben kell tartalékolni, ezért még ha nyáron némi segítséggel ki is tudná valahogy húzni orosz gáz nélkül Európa, télre semmiképpen nem lenne elég az energia. 

Sok elemzés azzal számol, hogy jelentősen vissza kell fogni a fogyasztást, ahogyan azt több nyugati ország is tette már idén télen, amikor jelentősen nőttek a költségek, ebben az időszakban Hollandia odáig ment, hogy 400 eurós támogatást adott a családoknak a megemelkedett árak miatt. 

Kijelenthetjük, hogy a gázszállítás leállítása egyik félnek, sem az oroszoknak, sem az EU-nak nem érdeke, ugyanis Oroszország jelentős bevételtől esne el, az Uniónak pedig hatalmas fejtörést okozna a kiesett energiahordozók pótlása, ráadásul ez a lépés drasztikus áremelkedéshez vezethet, viszont még mindig ott van az Északi Áramlat 2 kérdése. 

Mi az az Északi Áramlat 2? 

Az Északi Áramlat 2 egy 1230 kilométer hosszú földgázvezeték a Balti-tenger alatt, amely Oroszországból Németország északi partvidékére vezet. Párhuzamosan fut a korábbi Északi Áramlat gázvezetékkel, és megduplázná annak kapacitását évi 110 milliárd köbméter gázra. 

Ez azt jelenti, hogy a Gazprom a meglévő, Ukrajnán és Lengyelországon keresztül futó vezetékek használata nélkül tudna gázt küldeni az európai vezetékrendszerbe. A vezetéket már megtöltötték gázzal, de Németország és az Európai Bizottság jóváhagyására várt, amely, úgy tűnik, nem fog mostanában megtörténni. 

A német közmű-szabályozó hatóság vizsgálta, hogy a vezeték megfelel-e a tisztességes versenyre vonatkozó európai előírásoknak. Ezt az engedélyezési folyamatot függesztette fel Olaf Scholz német kancellár, reagálva Oroszország Ukrajna elleni lépéseire. Németországnak jelentést kellett volna benyújtania arról, hogy a vezeték hogyan hatna az energiabiztonságra, de Scholz azt mondta, hogy ezt a jelentést visszavonják.

Az állami tulajdonú Gazprom gázipari óriáscég szerint a vezeték kielégítené Európa növekvő igényét a megfizethető földgázra, és kiegészítené a meglévő, Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül haladó vezetékeket.

Az Északi Áramlat 2 alternatívát kínálna Ukrajna elöregedett rendszerével szemben, amely a Gazprom szerint felújításra szorul, az Ukrajnának fizetett tranzitdíjak megtakarításával csökkentené a költségeket, és elkerülhetné az Oroszország és Ukrajna közötti ár- és fizetési viták miatti rövid, 2006-os és 2009-es gázszünetekhez hasonló epizódokat.

Viszont az Egyesült Államok nagyon ellenzi az Északi Áramlat 2 kiépülését, mondván, hogy az növeli Európa függőségét az orosz gáztól, és lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy a gázt geopolitikai fegyverként használja. A gázvezeték, amelyet Merkel alatt kezdtek el építeni, már abban az időben is fő téma volt az amerikai-német kapcsolatokban. 

Biden lemondott a gázvezeték üzemeltetője elleni szankciókról, amikor a vezeték már majdnem készen volt, cserébe Németország beleegyezéséért, hogy fellép Oroszországgal szemben, ha az fegyverként használja a gázt, vagy megtámadja Ukrajnát – Németország pedig betartotta az ígéretét, ugyanis február 22-én azonnali hatállyal felfüggesztette a szükséges tanúsítványok kiadását, amikor Putyin elnök aláírta a donbászi megállapodásokat. 

A szabályozó hatóságok már Scholz lépése előtt világossá tették, hogy az engedélyezési folyamatot nem lehet az év első felében lezárni. Ez azt jelenti, hogy a gázvezeték nem fog segíteni a fűtési és villamosenergia-szükségletek kielégítésében ezen a télen, amikor a kontinens gázhiánnyal küzd.

A téli hiány tovább táplálja az orosz gázra való támaszkodással kapcsolatos aggodalmakat. Oroszország visszatartotta a rövid távú gázértékesítést – annak ellenére, hogy teljesítette az európai fogyasztókkal kötött hosszú távú szerződéseket -, és nem töltötte fel földalatti tárolóit Európában.

Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy a gázhiány aláhúzza az Északi Áramlat 2 gyors jóváhagyásának szükségességét, és növeli az aggodalmakat, hogy Oroszország a gázzal befolyást szerezhet Európával szemben.

Mi lesz így Európával? 

Megoldást jelenthetett volna az EastMed vezeték, amelyen keresztül évente 9-12 milliárd köbméter földgáz érkezhetett volna az izraeli és a ciprusi tengeri gázmezők felől Görögországba, majd Olaszországba, az Egyesült Államok támogatásával. 

Azonban január végén az Észak-ciprusi Török Köztársaság (KKTC) miniszterelnöke bejelentette, hogy országa visszavonta a támogatást, és kijelentette, hogy „megvan a józan észnek megfelelő megoldás, de az EastMed projekt esztelenség. Nem másért van, mint hogy mindenáron megkerüljék a KKTC-t és Törökországot, tehát ellenségesség. Ez egy gazdaságilag nem fenntartható projekt, így megvonjuk tőle támogatásunkat. Az EastMed egy halva született projekt volt, s most ez a halva született projekt is meghalt, ami egyáltalán nem meglepő számunkra“. 

Kiemelte, hogy a Kelet-Földközi-tengeren kitermelt szénhidrogénforrások Európába juttatására egyetlen megfelelő útvonal van, ez pedig Cipruson és Törökországon át vezet, ezért nem engedhetik meg, hogy miután Ciprus és környéke magára vonta a figyelmet a szénhidrogén-forrásaival, most Dél-ciprusi Görög Kormány megpróbálja őket kikerülni. 

Ezen felül még ott van a Déli Áramlat, amely időközben a Török Áramlat nevet is viselte, majd végül Balkáni lett, amely révén a gáz a Fekete-tenger alatt jut el Oroszországból Törökországba, onnan megy Bulgárián át Szerbiába, ahol már folyik is a szállítás, majd elért Magyarországra is, ahonnan Ausztria felé haladhat tovább. A teljes vezeték 930 kilométer hosszú, kapacitása pedig évi 31,5 milliárd köbméter.

Összességében azt mondhatjuk, hogy Európa nem tudna megbirkózni az orosz gáz hiányával, ha megis, akkor olyan árat fizetne érte, amely teljesen a mélybe taszítná a polgárokat, sőt, sokan nem is tudnák megfizetni. Szükség lehet fájdalmas lépésekre, a gázfogyasztás korlátozására az iparban, üzemeket kellene bezárni napokra azért, hogy a lakásokat fűteni tudják, ez azonban blokkolhatja a jelenlegi európai felzárkózást. 

Február 23-ai adatok szerint földgáz ára a hollandiai gáztőzsdén 13 százalékkal nőtt azt követően, hogy az orosz haderő bevonult az oroszbarát szeparatisták által megszállva tartott délkelet-ukrajnai Donbaszba, ráadásul a nyugati szankciók miatt az energiakereskedelemben is fennakadások várhatók, mivel megnehezülhet Oroszország hozzáférése az eladni szándékozott energiahordozók, nyersanyagok és agártermékek devizában elszámolt árához. 

Viszont ott van Japán, akik február elején bejelentették, hogy megosztanák az importált földgázukat Európával, ráadásul márciusban még több hajónyi cseppfolyósított földgázt (LNG) fognak küldeni Európa felé, de szigorúan csak azt követően, hogy a japán energiaigényt maradéktalanul kielégítették. 

Emellett az algériai állam energetikai vállalata is bejelentette, hogy kész szállítani Európának az Algériát Olaszországgal összekötő Tansmed gázvezetéken keresztül, ha az ukrajnai orosz katonai művelet nagyobb fennakadást okozna. Az olasz ENI-vel közösen üzemeltetett Tansmed vezeték kapacitása évente mintegy 32 millió köbméter. Azonban Algéria egyedül nem képes ellensúlyozni az orosz gázszállítás csökkenését, legfeljebb két-három millió köbméterrel tudna többletet kínálni.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a hét elején azt mondta, hogy nem fogja elzárni országa gázszállítását Európába, miután csapatokat vezényelt két szakadár ukrán tartományba. A csütörtökön tett bejelentése, miszerint katonai akciókat indít az országban, azonban növeli az európai szállítások szempontjából létfontosságú ukrán gázszállítási infrastruktúrát fenyegető kockázatokat, azonban a gázellátás azóta változatlanul stabil volt. 

Németország közben felkészült, és Berlin közölte, hogy ha szükség lesz rá, akkor rendelkezésre állnak a széntüzelésű erőműveik is, a Gazprom pedig jelentette, hogy továbbra is a megszokott feltételek mellett, rendben szállítják a gázt Ukrajnán keresztül az európai országokba, viszont a földgáz európai határidős jegyzései már drágultak az invázió kezdete óta, nagyjából 30-356 százalékkal.

Vannak alternatív opciók, azonban egyik sem lenne megoldás, pláne nem hosszú távon, ezért még mindig azt mondhatjuk, hogy sem Európának, sem Oroszországnak nem érdeke a gázszállítás leállítása, jelen esetben Európa az, aki a szankciókat hozza, viszont a jelenlegi ellátást semmivel nem veszélyeztették, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy lépéseket tettek a legnagyobb orosz bankok leválasztására a SWIFT-rendszerről.