Négy évvel ezelőtt a dél-koreai Pjongcsangban egészen mást képviseltek, mint most, akkor ugyanis megjelentek összesen 22 sportolóval. A megnyitóünnepségen Kim Dzsong Un húga, Kim Yo Dzsong vett részt, aki ráadásul ugyanazon a lelátórészen ült, mint a dél-koreai elnök és az amerikai alelnök. 

Bár a sportolók közül senkinek nem sikerült érmet nyernie, nagy figyelmet kapott a kizárólag nőkből álló szurkolócsapat, akik egyenruhába öltözve mutatták be az aprólékosan kidolgozott koreográfiájukat, miközben buzdították a női jégkorongózóikat.  Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

Ekkor arra használták fel a téli játékokat, hogy megfelelő diplomáciai kapcsolatokat alakítsanak ki déli szomszédaikkal és az amerikaiakkal, sőt, még egy kis udvarlás is belefért a szurkolók, a sportolók és a tisztviselők részéről, akik százával vettek részt az eseményen. 

A két Korea közötti jó kapcsolat eredményezte azt, hogy nukleáris csúcstárgyalásokon felvegye a kapcsolatot Donald Trumppal, egészen addig, amíg az akkori amerikai elnök a következő évben vissza nem utasította a kérést, miszerint Kim a szankciók enyhítését kért a denuklearizációért cserébe. 

Bár tavaly szeptemberben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felfüggesztette Észak-Koreát, akiket ezzel ki is zártak a pekingi téli olimpiáról, amiért 2021 nyarán nem küldtek sportolókat Tokióba a koronavírus miatt, a NOB végül feloldotta a tilalmat. 

Azonban Szöulban hiába reménykedtek az újabb diplomáciai lehetőség megvalósuláséban, Kim Dzsong Un úgy döntött, ismét nem indulnak, annak ellenére, hogy ez lehetőséget adott volna nekik arra, hogy enyhítsék a válságot, amely éhezésbe taszította a lakosságot. 

Az is kedvezett volna nekik, hogy a játékok pont a szövetséges Kínában zajlottak, akik nyilvánosan hajlandók eltűrni a rezsim rakétatesztjeit is, annak ellenére, hogy ezzel a lépéssel már-már nyíltan konfrontálódnak Washingtonnal. 

Kim Dzsong Unnak pedig nagyon szüksége van Kínára, ha újra fel akarja éleszteni a világjárvány által megtépázott gazdaságát, amelyen a rakétatesztek miatt bevezetett szankciók sem segítettek. 

Moon Jae-in dél-koreai elnök korábban még megpróbálta megalapozni a kezdeményezést, hogy a pekingi játékokat ismét felhasználják a béke megkötésére, hiszen a koreai háború, amely 1950 és 1953 között zajlott, hivatalosan még mindig nem ért véget. 

Észak azonban azt állította, hogy még el sem gondolkodtak azon, hogy részt vegyenek, ennek oka pedig nem csak a koronavírus-járvány, de az „ellenséges erők“ lépései is, akik meg akarják akadályozni a fegyverkezési programjukat, Washington és Szöul többszöri tárgyalási kérésére nem diplomáciai úton, hanem rakétakísérletekkel válaszoltak. 

Csak januárban hét kísérletet hajtottak végre, ezzel pedig havi rekordot döntöttek, amióta Kim 2011 decemberében átvette a hatalmat. Arról nem is beszélve, hogy nemrég azzal fenyegetőztek, hogy feloldják a nagy hatótávolságú rakétákra és ballisztikus fegyverekre tett négyéves moratóriumot. 

A rakétakísérletek száma folyamatosan nőtt, ráadásul a növekedés jegyében akár kipróbálhatnak egy tengeralattjáróról indítható nagyobb hatótávolságú rakétát is, amely még az Egyesült Államokat is elérheti. De lehetőségek között szerepel más, fejlettebb tengeralattjárók bemutatása vagy kémműholdak pályára állítása is. 

Az északiak talán azért erőltetik annyira a kilövéseket, hogy felhívják a figyelmet a március 9-i dél-koreai elnökválasztásra, a márciusi amerikai-dél-koreai hadgyakorlatra vagy az államalapító Kim Il Szung április 15-i 110. születésnapjára. 

A szakértők arra számítanak, hogy Kim Dzsong Un visszafogja a tesztelést a pénteken kezdetét vett téli olimpia idejére, de annak ellenére, hogy a 17 napos esemény alatt nem erről fog beszélni a világ, nem azt jelenti, hogy a rezsim utána nem fog mindent megtenni, hogy ismét megpróbáljanak nyomást gyakorolni másokra. 

Továbbra is céljuk, hogy a folyamatosan javuló rendszerekkel nem csak megvédjék magukat az ellenségeiktől, de így próbálnak meg engedményeket és szankciókönnyítéseket kicsikarni az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától. 

Nam Szung-vook, a dél-koreai Koreai Egyetem szakértője úgy véli, hogy „Észak-Korea számára a pekingi olimpia valaki más ünnepe, jelenleg a saját érdekeik előmozdítása a fontos“, azonban ehhez még úgy is fel tudják használni a játékokat, hogy nem jelennek meg. 

„Észak-Korea úgy gondolja, hogy az olimpián keresztül már nem kell békést imázst hirdetnie, mivel az Egyesült Államok csak akkor veszi észre őket, ha keményvonalas magatartást tanúsítanak a rakétakilövésekkel“ – mondta Nam Szung-vook. 

Több szakértő is osztozik azon a véleményen, hogy Phenjan visszatér a kilövésekhez, amint vége van a téli játékoknak, és követik azt az irányt, amelyet elkezdtek, hogy tovább provokálják a Nyugatot, egészen addig, amíg valamelyik ország úgy nem dönt, hogy lépni kell. 

Bár Kim arra számít, hogy ez az ország az Egyesült Államok lesz, jelenleg semmi nem utal arra, hogy az USA bevállalná a szankciók enyhítését, Észak-Korea atommal rendelkező államként való deklarálását vagy azt, hogy biztonsági garanciákat kap az ország. 

Bár Biden korábban nyílt tárgyalásokat kínált, azonban világosan kijelentette, hogy a szankciókon nem hajlandó enyhíteni, csak abban az esetben, ha Kim valódi lépéseket tesz az atomprogramjának visszaszorítására. 

Erre a rezsim azt válaszolta, hogy addig nem hajlandók visszatérni a tárgyalóasztalhoz, amíg az USA nem hagy fel az ellenséges politikájával, azonban nem tudni, hogy ez a szankciókra utal vagy a délen állomásozó amerikai csapatokra. 

Az 1990-es évek végén kirobban első észak-koreai nukleáris válság óta többször találkozott egymással Washington és Phenjan, Nam professzor szerint nem valószínű, hogy ez Biden kormányzása alatt ismét megvalósul, ha mégis, akkor sem számíthatunk nagy áttörésre. 

(AP)