Kim Dzsongun nem az a rajzfilmszerű főgonosz, mint aminek elsőre tűnik
Anna Fifield új-zélandi újságíró új könyvében, a „Nagy Utódban” próbálta meg oszlatni azt a sokak fejében élő képet, hogy Kim Dzsongun egy őrült és olykor önmaga paródiájába fulladó, rajzfilmszerű gonosz.
A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott képen Kim Dzsong Un észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt fõtitkára felszólal a sztálinista állampárt, a Munkapárt 76 évvel ezelõtti megalapításának évfordulóján rendezett megemlékezésen a párt phenjani központjában 2021. október 10-én.
MTI/EPA/KCNA
Fifield a könyve elején részletesen írt Kim gyermekkoráról, amely messze nem olyan volt, mint egy átlagos észak-koreai gyereké: míg az átlagemberek alultápláltak voltak és éheztek, addig Kim legóval, puzzle-lel, játékautókat és játékfegyverekkel játszott a jómódú uralkodói családban.
Kim tinédzser korára sem változott meg privilegizált helyzete: amíg a kilencvenes években kortársai tucatjával haltak éhen a nagy észak-koreai éhínség idején, ő addig akciófilmeket nézett, miközben a híres japán séf, Kenji Fujimoto által készített szushit majszolta.
Kim hamis személyazonosság alatt 12 évesen a svájci Bernben található International School of Bernbe került, amely egy nívós, angol nyelvű magániskola, ahova főként diplomaták és befolyásos személyek gyermekei szoktak járni.
A visszaemlékezésekből kiderült, hogy Kim egy visszahúzódó, introvertált gyermek volt, akit a klasszikus „bili-hajáról” és melegítőjéről lehetett megismerni. Nem nagyon járt bulizni, lányokkal sem ismerkedett és a jegyei sem voltak kiemelkedőek.
Egészen 2005-ig, 25 éves koráig nem nagyon lépett kapcsolatba az ország irányításával, egészen addig egy átlagos Chicago Bulls rajongó, James Bond és Jean-Claude Van Damme filmeket előszeretettel fogyasztó fiatal volt.
Ekkor azonban bemutatták, mint a „Nagy Utódot”, akkoriban azonban sokan szkeptikusak voltak azzal, hogy a harmadik totalitárius vezető alatt is túl tud-e élni Észak-Korea. Mint az idő bizonyította, nem nekik lett igazuk.
Anna Fifield, a könyv szerzője szerint egyáltalán nem lehet látni a repedéseket a kommunista homlokzaton, mintegy hét évtizede relatíve zavartalanul működik a rendszer, illetve Kim Dzsongun is 2011-es hatalomra kerülése óta megkérdőjelezhetetlen despota volt.
„Ravasz, könyörtelen és találékony. Azt mondanám, hogy racionális és mindent előre kiszámít. Mindent megtett annak érdekében, hogy egy totalitárius diktátor váljon belőle”
Fifield szerint Kim azokkal a valóban nevetséges katonai parádékkal remekül eltereli a figyelmet arról, hogy mekkora fenyegetést jelent a világ és mindenekelőtt a 25 millió észak-koreai számára, így pedig nem fogják kellően komolyan venni.
Kim jelenleg a világ negyedik legnagyobb hadseregének élén szerepel a maga 1.2 millió katonájával, ráadásul ő a világon a legfiatalabb vezető, akinek atomfegyvere van. Az észak-koreai vezető nem akarja és hadseregének erőssége miatt várhatóan nem is fogja úgy végezni, mint például Moammar Kadhafi, akit a Nyugat és a belső ellenállás együtt döntött meg.
„Nagyon enyhe gazdasági szabadság engedélyezett, mert az állam nem tud ételt vagy gyógyszert biztosítani, de ezt a keveset is erősen irányítják. Nem olyan nyitásokról beszélünk, mint ami Kínában vagy Vietnamban volt”
tette hozzá Fifield.
Az újságíró egyébként ezzel kapcsolatban elmondta, ő meglehetősen meglepődött azonban, hogy Kimnek a legújabb Mercedes Benz modell parkol a garázsában a nemzetközi szankciók ellenére. Fifield pedig kifejtette, a Kim-rezsim hogy tudott eddig fennmaradni:
„Hatalmas rejtély, hogy tudott ebben a kitaszított státuszban Észak-Korea túlélni. A legtöbb ország vagy megtagadja, vagy elkerüli őket. Azok pedig, akiket a rezsimmel lehet asszociálni, mint Kína vagy Oroszország, geopolitikai okokból teszik ezt, Észak-Koreát inkább maguk elé tartják az Egyesült Államokkal való küzdelemben”
Kim Dzsongun alapvető stratégiája arra, hogy hatalomban maradjon, több pillérre épült. Az egyik a számára legveszélyesebbeknek, a nagybátyjának és a mostohatestvérének a megöletése volt. A mostohatestvére esetében a nemzetközi felháborodás sem maradt el, mert Malajziában mérgezték meg, a Kuala Lumpuri reptéren.
A másik pillér pedig a fiatalabbak, az „ezredfordulós” generációnak a megnyerése, akiknek már igénye lenne a nyugaton természetesnek tekinthető dolgokra, mint a divatos ruhákra, a kávézókra, az éttermekre és társai.
Kim óvatosan ügyel erre, hogy az ezredfordulósok igényeit kielégítse, olyanokkal akarja megnyerni például ezt a réteget, hogy kávézókat nyitottak, ahol a fiatalok bármikor gond nélkül elfogyaszthatnak egy csésze cappuccinót.
Már csak az a kérdés, hogy ki lehet a „Nagy Utód” jövőbeli utódja? Kapásból felmerült a despota kishúgának, Kim Jodzsongnak a neve, akiben Dzsongun teljes mértékben bízik és látszólag már szívesen rábízná az országot.
Fiifield szerint azonban erősen elképzelhetetlen, hogy Jodzsong legyen majd a jövőbeli észak-koreai vezető, ugyanis a társadalom erősen patriarchális, férfiuralmi jellegű. Az újságíró pedig egy nagyon érdekes elméletet dobott be arra az esetre, ha most Kim Dzsongun esetleg eltűnne:
„Elképzelhetőnek tartom, hogy ha Kim Dzsongun hirtelen távozna, akkor Észak-Korea várhatóan egy olyan jellegű katonai junta uralma alá kerülne, mint amilyen Mianmarban van”
Azt pedig nem tudjuk, hogy Kim jelenleg milyen egészségnek örvend, sok pletyka volt már arról, hogy kifejezetten rossznak. Erre a rezsim azonban gondosan ügyel, hogy semmilyen információ ne derüljön Dzsongun egészségügyi állapotáról – így csak az idő dönti el, hogy mennyi ideig marad Észak-Korea megkérdőjelezhetetlen ura.
(via El Día)
