A nép éhezik, az észak-koreai tisztviselők pedig luxusélelmiszereket importálnak maguknak
Hát nem szívderítő, ha a vezér jóllakottan kezdi a napot?
Míg a lakosság saját szemével látja, hogy a holdújévi ünnepre úgy készül a rezsim, hogy elferdítik a szabályokat – mindezt természetesen a vezetők előnyére –, addig a nép konkrétan éhezik. Észak-Korea ugyanis hajókkal importálja a rezsim vezető tisztviselőinek a gyümölcsöt, az olajat, és a cukrot, melyből nem éppen van túlzottan sok az országban.
A holdújév az aratási ünneppel együtt Észak- és Dél-Koreában egyaránt a legfontosabb ünnepek az évben, amikor a családok összegyűlnek és hatalmas lakomák keretében tisztelegnek őseik előtt. Habár e szokás nagyon szép, az észak-koreai rezsim magatartásáról ez nem mondható el: kulcsfontosságú alapanyagokból van hiány az országban, eközben ők kizárólag saját jólétükre gondolva halmozzák az élelmiszert a holdújév idejére.
Észak-Korea alapvetően is kifejezetten ingatag gazdaságának helyzetét csak tovább rontotta, hogy a koronavírus-járvány megjelenésével egy az egyben lezárta határait, és még a Kínával való kereskedelmet is felfüggesztette. S bár a vasúti árufuvarozást a múlt héten végül újraindították, még mindig alapvető élelmiszerekből van hiány.
Egy kereskedelmi ügynökség tisztviselője szerdán az RFA koreai ügynökségével megosztotta, a kínai Donggang kikötővel szemben fekvő Rjongcson kikötőjében már a múlt hét eleje óta ingáznak kisebb és közepes méretű hajók, melyek igen gyakran fordulnak meg mindkét kikötőben. Ezek a hajók többnyire gyümölcsöt, étolajat és cukrot szállítanak, és a hajók mindegyike az észak-koreai hatóságok fennhatósága alá tartozik.
Az egyik kikötő mólóján dolgozók nevük elhallgatását kérve elmondták, hogy azt az utasítást kapták, hogy az összes árut, melyet Észak-Koreába szállítanak, takarják le egy kék vászonnal, nehogy a lakosság véletlenül rájöjjön, hogy valójában mi történik. A lakosság azonban bármennyire is el van vágva a külvilágtól, nem vakok: pontosan tudják, hogy mi folyik a háttérben, ám a rendszer miatt maximum magukban bosszankodhatnak, hiszen egy rossz szó, és generációs munkatáborba hurcolják őket.