Ez pedig a szakadár kelet-ukrajnai régiót is érinteni fogja, ahol már 2014 óta folyamatosak a harcok, amióta Oroszország annektálta a Krím-félszigetet. Az oroszbarát szakadárok ugyanis azzal egy időben felkelést indított a kormány ellen, illetve önálló államokat hirdettek ki Donyeck és Luhanszk megyékben.

A polgárháborús helyzet kialakulása óta már 13 ezren vesztették életüket, legtöbben a konfliktus csúcspontján, 2014-2015 környékén. Mivel 100 ezernél is több orosz katona is ott sorakozik a keleti határon, a két szakadár megye lakói attól tartanak, hogy ismét kiújul a konfliktus. Soron kívül Küszöbön az új gázszerződés Törökországgal – Szijjártó Isztambulban tárgyal

„Hogy vagyunk képesek egymás gyilkolására? Attól félünk, hogy újra elindulnak a harcok. Egyelőre vihar előtti csend van” – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek egy helyi nyugdíjas, aki a konfliktus csúcspontján is Donyeckben volt.

Az AFP újságírói körbejárták a két szakadár megyét, ahol a saját szemükkel látták, milyen mély sebet okozott a helyiek számára a háború. Éppen abban a városrészben, ahol az idős asszonyt megkérdezték, számos ház romhalmazzá vált, az épen maradtak oldalán pedig látszanak a golyók nyomai.

NE HAGYD KI

Európa

Orbán Viktor: Ha Putyin mond valamit, annak következménye van

A helyiek folyamatosan hallják a gépfegyverek és az ágyúk hangját, többek állítása szerint általában alkonyatkor és pirkadatkor szoktak a háború hangjai hallatszódni. Néhány helyi ezt „ébresztőórának” vagy „tűzijátéknak” nevezi, némileg viccelődve a tragikus helyzet közepette.

Az idős asszony egyébként elmondta azt is, hogy nagyon sokan elhagyták a környéket a háború hatására, de ő 72 évesen már nem akarja elhagyni otthonát. Sokakhoz hasonlóan azonban ő is a szakadárok oldalán áll.

Elmondása szerint ugyanis abban reménykedik, hogy Donyeck-megye Oroszország részévé fog válni, valamint azzal vádolta meg az ukrán hadsereget, hogy ártatlan civileket gyilkolnak meg a válogatás nélküli bombázásaikkal.

„Hogy lehet ezt megbocsátani?” – fogalmazott a nő, aki felidézte, hogy egy barátja életét vesztette az egyik bombázásban. Elmondása szerint a konfliktus csúcspontján a pincében rejtőzött, amíg a szakadárokat támogató csecsen és orosz önkéntesek felvették a pozícióikat.

Mindössze 2017-re sikerült helyreállítani a gáz- és villanyszolgáltatást abban a városrészben, ahol az idős asszony él. A Vöröskereszt azóta is segít a helyieknek, részben a házak újjáépítésében, részben az élelmiszersegélyek szétosztásában.

Nagyon sok helyi idős egyébként a szakadár hatóságoktól is kap nyugdíjat, ráadásul meglehetősen korrekt összeget a helyzethez képest. A szakadárok azonban komoly pénzügyi segítséget kapnak Moszkvától, akik nyíltan támogatják a törekvéseket.

„Isten áldja Oroszországot, hogy kifizetik a nyugdíjainkat” – fogalmazott egy másik, 69 éves nyugdíjas asszony, akinek a férjét 2015-ben ölték meg egy bombázásban. Egy másik helyi 47 éves férfi szerint pedig az oroszok megérkezése óta javult az életük és megvádolta az ukrán hatóságokat, hogy „korruptak és lopnak”:

Az elmúlt évek során több ezer orosz útlevelet osztott szét Moszkva a két szakadár megyében élő állampolgárok számára. A donyecki és luhanszki idősek egyébként az ukrán államtól is kapnak technikailag nyugdíjat, ahhoz azonban át kellene utazniuk a kormány kezében lévő megyékbe.

Ez pedig több idős számára is komoly kihívást jelent, ráadásul a járványügyi korlátozások még bonyolultabbá tették az ukrán nyugdíj felvételét. Oroszországba utazás is jelenleg lehetetlen, így a szakadár hatóságoknak vannak kitéve.

Vannak azért olyan helyiek is, akik nem annyira vannak oda az oroszokért, valamint minimum megkérdőjelezik rossz szándékukat. Egyikük például feltette a kérdést, hogy vajon mennyit osztanak szét a szakadárok abból a segélyből, amit Moszkva biztosít: