Állatokat küldenének az univerzumba csillagközi utazások megtételére
Nem meglepő, hogy ismét az állatokra eshet a választásuk a tudósoknak, hiszen meg kellene vizsgálni, az emberekre milyen hatással lehetnek a zord körülmények, még mielőtt útnak indulnának a legközelebbi csillag felé.
A UC Santa Barbara professzorai, Philip Lubin és Joel Rothman a héten furcsa elmélettel álltak elő, ugyanis azt állították, hogy apró kerekesférgeket vagy más parányi élőlényeket, például medveállatkákat kellene a szomszédos csillagrendszerekbe kiküldeni, mégpedig apró, ostyaméretű űrhajókon.
„Azt hiszem, az a sorsunk, hogy folytassuk a felfedezéseket. Nézzük meg az emberi faj történetét: egyre kisebb és kisebb szinteken kutatunk, egészen a szubatomi részecskékig. Ez a szüntelen felfedezés iránti törekvés a lényege annak, hogy mi, mint faj, miként határozzuk meg magunkat” – mondta Rothman.
Különösen a medveállatkák lehetnek tökéletes jelöltek, mivel gyakorlatilag elpusztíthatatlanok: a mikroszkopikus élőlények képesek felfüggeszteni az anyagcsere-funkcióikat, hogy túléljék az extrém hideget, az űrben lévő vákuumot, sőt egy emlékezetes kísérletben még azt is bebizonyították, hogy egy pisztolyból kilőve sem esik bántódásuk.
Az apró létformák csillagközi utazásának lebonyolítása viszont korántsem egyszerű feladat, mivel arról még egyetlen tanulmány sem készült, hogy kibírnának-e egy évszázadokon, vagy akár évezredeken át tartó intergalaktikus kalandot.
Emellett ott van még az etikai és morális kérdés is, hogy az embernek egyáltalán jogában áll-e istent játszani, és új helyekre életet vinni, megzavarva ezzel más bolygórendszerek esetleges természetes biodiverzitását.
„Azt hiszem, ha az élet irányított terjedéséről kezdünk beszélni, amit pánspermiának is neveznek – az elmélet, miszerint az élet máshonnan jött, és üstökösök és más törmelékek révén került a Földre, vagy akár szándékosan egy másik civilizációtól –, akkor az az elképzelés, hogy mi célzottan küldenénk ki életet, rengeteg etikai kérdést vethet fel” – magyarázta Lubin.