Komoly gondok vannak a fukusimai atomerőműnél
Már egy évtizede annak, hogy egy földrengés és azt követő cunami miatt katasztrófa történt a fukusimai atomerőműben.
Sugárszennyezett hûtõvizet tárolására alkalmas tartályok a természeti katasztrófában súlyosan megsérült, a Tokyo Electric Power Co. (Tepco) japán áramszolgáltató által üzemeltetett Fukusima atomerõmûben, Omában 2021. november 15-én. A japán kormány és a TEPCO becslése szerint a 2011-ben katasztrófát szenvedett fukusimai atomerõmû megtisztítása akár 30-40 évig is eltarthat. A radioaktív elemeket tartalmazó, de már megtisztított hûtõvizet a tervek szerint 2023-ban kezdik vízalatti alagutakon keresztül az óceánba ereszteni. Az erõmûvet mûködtetõ Tokyo Electric Power Co. (TEPCO) cég több mint egymillió tonna sugárszennyezett hûtõvizet gyûjtött tartályokba a Fukusima I. atomerõmû területén azóta, hogy a 2011. március 11-i nagy erejû földrengést követõ szökõár súlyosan megrongálta az erõmû három reaktorát.
MTI/EPA/Majama Kimimasza
Jelenlegi tervek szerint 30 éve van a fukusimai erőmű üzemeltetőjének, a tokiói áramszolgáltatónak (TEPCO), hogy a katasztrófa során keletkezett radioaktív hulladékot valamilyen módon eltávolítsa az egykori erőmű területéről, illetve biztonságossá tegye a helyszínt.
A probléma alapvetően abban nyugszik, hogy folyamatosan növekszik a radioaktív hígtárgya és egyéb szennyező anyagok mennyisége az idő elteltével – írja cikkében az egyik legnagyobb japán lap, az Asahi. Ez, kiegészülve az olvadt nukleáris üzemanyag-hulladék elhelyezésének problémájával, komoly fejtörést okoz a TEPCO-nak.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a hígtrágya tárolására kialakított konténerek meglehetősen gyorsan károsodnak, ezért folyamatosan cserélni kell őket. A helyzet aggasztó mivolta ellenére pedig az Asahi szerint a TEPCO nem lépett még kellően hatékonyan az ügyben
Maga az üzemanyag-hulladék is komoly fejfájást okoz, amely gyakorlatilag egy megszilárdult keveréke az 1-es, 2-es és 3-as reaktor üzemanyagának, valamint a reaktorok olvadt belső szerkezetének, amely a cunami folytán bekövetkezett zónaolvadás során megrongálódott reaktorokból kerültek ebbe a keverékbe.
Ezt a hulladékot folyamatosan hűteni kell, melyet talajvízzel és esővízzel hajtanak végre – igen ám, csak az esővízzel való hűtés egyben azt is jelenti, hogy újabb és újabb adag nukleárisan szennyezett víz keletkezik a folyamat miatt.
A szennyezett vizet egy fejlett folyadékfeldolgozó módszerrel próbálják tisztítani, a radioaktív anyagoktól megtisztított vizet pedig később vissza akarják engedni a természetes vizekbe, ami azonban több környezetvédelmi szervezet és ország felháborodását is keltette.
A tisztítás során keletkező, leginkább samponra emlékeztető állagú keletkezett anyagot az említett konténerekben tároljanak, ennek az iszapos anyagnak azonban nagyon magas a sugárzásmutatója és nagyon gyorsan rontja a konténerek állapotát.
Jelenlegi becslések szerint a TEPCO-nak 2025-ben kell cserélnie a konténereket, különben újabb katasztrófa jöhet. Jelenleg mintegy 3373 ilyen konténer van tele a megtisztított vízből származó atomhulladékkal, így ez egy komoly logisztikai feladat is lehet.
Ami pedig szintén égető gond, hogy közvetlenül a 2011-es balesetet követően a TEPCO a szennyezett vizet a 4-es reaktorhoz közeli épületeknél található földalatti területre vitte, több zsáknyi zeolitt helyeztek el ideiglenes tárolómedencékben, hogy magukba szívják a radioaktív céziumot, csökkentve ezzel a szennyezettséget.
Még mindig 26 tonnányi ilyen anyag van a földalatti szennyezett vizekben, amelynek akkora a sugárzási mutatója, hogy egy órán belül meg tud ölni bárkit, aki a közvetlen közelébe kerül. A TEPCO 2023-ban egy robottal kívánja ezeket eltávolítani, de azt nem mondták, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni.
Ezek pedig csak néhány probléma a sok közül, szakmai mélységében még csak bele sem mentünk, amely még komolyabb gondokat tárna fel. Nem véletlen, hogy a japán atomügy kellően kiakadt már több soron is a TEPCO-ra, amely gyakorlatilag folyamatos versenyt folytat az idővel.
