Így ünneplik a karácsonyt a világ különböző pontjain
A modern karácson több száz éves világi és vallási hagyományok eredménye, amelyet a világ szinte összes országában ünnepelnek. A hagyományok sokfélék, de a legfontosabb vonások mindenhol a fény, az örökzöldek és a remény témáját érintik.
Fotó: Unsplash/Alisa Anton
Svédország: “God Jul!”
A skandináv országokban a legtöbben minden évben december 13-án tisztelegnek Szent Lucia (más néven Szent Luca) előtt. A Luca-nap megünneplése Svédországból indult, de a 19. század közepére Dániában és Finnországban is elterjedt.
Ezekben az országokban az ünnepet a karácsonyi szezon kezdetének tekintik, és mint ilyet, néha úgy is emlegetik, mint “kiskarácsony”. Hagyományosan minden családban a legidősebb lány korán kel, és minden családtagját felébreszti, hosszú, fehér ruhába öltözve, piros szíjjal, miközben egy gallyakból készült koronát visel, amelyen kilenc égő gyertya van. A család ezután a gyertyákkal megvilágított szobában reggelizik.
Luca-napon a vadászatot vagy halászatot fáklyafénynél végezték, és az emberek kivilágították otthonaikat. Éjszaka a férfiak, nők és gyerekek fáklyákat vittek a felvonulásokra. Az éjszaka akkor ért véget, amikor mindenki egy nagy szalmakupacra dobta a fáklyát, és hatalmas máglyát gyújtott. Finnországban ma egy lányt választanak ki nemzeti Lucának, akit fáklyavivőkkel körülvett felvonuláson tisztelnek meg.
A fény a Luca-nap fő témája, mivel a neve, amely a latin lux szóból származik, fényt jelent. Ünnepét az év legrövidebb napjához közeledve ülik meg, amikor a nap fénye ismét erősödni kezd. Luca a negyedik században élt Szirakuszában, amikor a keresztényüldözés általános volt. Sajnos történetének nagy része az évek során elveszett. Egy elterjedt legenda szerint Luca elvesztette a szemét, amikor Diocletianus megkínozta keresztény hitéért. Mások szerint a keresztényekkel szembeni rossz bánásmód elleni tiltakozásul vájhatta ki a saját szemét. Lucia a vakok védőszentje.
Finnország: “Hyvää Joulua!”
Sok finn látogat el karácsony este a szaunába. A családok összegyűlnek, és meghallgatják az országos „Karácsonyi béke” rádióadást. Szokás meglátogatni az elhunyt családtagok sírját.
Norvégia: “Gledelig Jul!”
Norvégia az ünnepnapok szülőhazája. Az ősi norvégok a téli napforduló idején a nap visszatérésének ünneplésére használták a Yule-fatörzset. A „Yule” az északi hweol szóból származik, ami kereket jelent. Az északiak úgy hitték, hogy a nap egy nagy tűzkerék, amely a föld felé gördül, majd elfordul a földtől. A kandalló központi része a karácsonynak, ez pedig az északi Yule-ünnepre vezethető vissza. Valószínűleg ennek köszönhető a fatörzs alakú sajtok, sütemények és desszertek népszerűsége is az ünnepek alatt.
Németország: “Froehliche Weihnachten!”
A karácsonyfadíszítés hagyománya Németországból származik. Az örökzöld fák feldíszítése mindig is része volt a német téli napforduló hagyományának. Az első, kifejezetten a keresztény ünnepről elnevezett és feldíszített „karácsonyfák” a 17. század elején jelentek meg Strasbourgban (Elzászban). A karácsonyfák 1750 után kezdtek divatba jönni Németország más részein is, és még inkább 1771 után, amikor Johann Wolfgang von Goethe ellátogatott Strasbourgba, és rögtön egy karácsonyfát is szerepeltetett Az ifjú Werther szenvedései című regényében.
Mexikó: “Feliz Navidad!”
1828-ban amerikai miniszter, Joel R. Poinsett egy piros-zöld növényt hozott Mexikóból Amerikába. Mivel színe tökéletesnek tűnt az új ünnephez, a Poinsett után poinsettinek nevezett növények már 1830-ban megjelentek az üvegházakban. A New York-i üzletek 1870-ben kezdték el árulni őket karácsonykor. 1900-ra az ünnep általános szimbólumává váltak.
Mexikóban a piñatáknak nevezett papírmasé szobrokat cukorkával és érmékkel töltik meg, és a mennyezetről lógatják le őket. A gyerekek felváltva ütik a piñatát, amíg az el nem törik, és a földre nem zúdul a cukorkák zápora. A gyerekek versenyeznek, hogy minél több zsákmányt gyűjtsenek össze.
Anglia: “Happy Christmas!”
A karácsonyi üdvözlőlapok Angliába vezethetők vissza. Egy John Calcott Horsley nevű angol segített népszerűsíteni a karácsonyi üdvözlőlapok küldésének hagyományát, amikor az 1830-as évek végén elkezdett ünnepi jeleneteket és előre megírt ünnepi üdvözletet tartalmazó kis kártyákat gyártani. A postahivatalok Angliában és az Egyesült Államokban szinte egyik napról a másikra szenzációvá tették a kártyákat. Nagyjából ugyanebben az időben hasonló kártyákat készített R. H. Pease, az első amerikai kártyakészítő a New York állambeli Albanyban, valamint Louis Prang, az 1850-ben Amerikába bevándorolt német Louis Prang.
A kelta és teuton népek már régóta úgy tartották, hogy a fagyöngynek mágikus ereje van. Azt mondták, hogy képes gyógyítani a sebeket és növelni a termékenységet. A kelták azért akasztottak fagyöngyöt az otthonaikba, hogy szerencsét hozzanak maguknak és elűzzék a gonosz szellemeket. A viktoriánus korszak ünnepein az angolok fagyöngy ágakat akasztottak a mennyezetre és az ajtókra. Ha valakit a fagyöngy alatt állva találtak, valaki más megcsókolta a szobában, ami a viktoriánus társadalomban nem volt szokványos viselkedés.
