12 nap mulatság: így ünnepelték a karácsonyt a középkori Angliában
A középkorban a karácsonyi ünnepségek több napon és éjszakán keresztül zajlottak.
Fotó: Unsplash/Rodion Kutsaev
Jóval a Mikulás, az énekszó és a fényárban úszó karácsonyfák előtt a középkori Európában az emberek 12 teljes napon át tartó lakomával és mulatozással ünnepelték a karácsonyi időszakot, amely a tizenkettedik éjszakában és a “zűrzavaros király” zajos megkoronázásában csúcsosodott ki.
A középkorban a karácsonyt az egy hónapig tartó adventi böjt előzte meg, amelynek során a keresztények kerülték a drága ételeket és a túlzott élvezeteket. Anne Lawrence-Mathers, az angliai Readingi Egyetem történésze osztotta meg az ismereteit.
“Ha eljött a karácsony napja, és még volt hozzá kitartásod, akkor elvárták, hogy egyél, igyál, légy vidám, öltözz fel, játssz, táncolj, egészen addig, míg 12 nap után össze nem esel” – mondja.
1. Lakoma
A középkorban az ünnep karácsony reggelén egy különleges misével kezdődött, amely az advent hivatalos végét és a december 25-től január 5-ig tartó ünnepi időszak kezdetét jelezte.
A karácsonyi fényűzés mértéke a társadalmi státusztól függött, de Lawrence-Mathers szerint a legtöbb ember legalább egy disznót levágatott novemberben, majd megsózta és füstölte, hogy előkészítse a karácsonyi szalonnát és sonkát. Vidéken a gazdag földesuraktól elvárták, hogy legalább 12 nap szabadságot adjanak bérlő gazdáiknak a munkájuk alól, és ünnepi ételt is felszolgáljanak nekik.
A középkori királyi családok más szintre emelték a karácsonyi lakoma művészetét. A readingi apátságban 1226-ban tartott karácsonyi vacsorára III. Henrik király 40 lazacot, rengeteg szarvas- és vaddisznóhúst, valamint „annyi lampiont, amennyit csak lehet” rendelt. Az 1400-as évek elején uralkodó V. Henrik még egzotikusabb ínyencségeket, például rákot, angolnát és disznóhúst is felvett a karácsonyi menüjébe.
2. A bolondok ünnepe
A beöltözős játékok és a szerepcserék meglepően nagy részét képezték a középkori karácsonyi ünnepségeknek, amelyek közül néhány a téli napforduló körüli korábbi pogány szokásokból maradt meg. A középkori angol falvakban például népszerű karácsonyi időtöltés volt a mumifikálás. A mumifikátorok állatmaszkba öltöztek vagy nőnek álcázták magukat, majd ünnepi népdalokat énekelve és vicceket mesélve házról házra jártak.
A 12 napos mulatság közepén, január 1-jén tartották a bolondok ünnepét, amelyen a papok, diakónusok és más egyházi tisztségviselők rövid időre engedélyt kaptak a bolondozásra. Népszerűek voltak a szerepcserék, amelyek során az aldiakónusok mondtak prédikációt.
3. Babtorta
A január 5-én éjjel ünnepelt tizenkettedik éjszaka a középkorban sajátos ünnep volt, és a 12 napos vidámság és csínytevés csúcspontját jelentette. A tizenkettedik éjszaka központi darabja a babtorta volt, egy gazdag gyümölccsel töltött torta, amelybe egy apró szárított babot rejtettek.
“Akié volt a babos szelet torta, az volt a “király” az éjszakára, és ostoba büntetéseket szabhatott ki az emberekre, amelyeket be kellett tartaniuk” – mondja Lawrence-Mathers. A királynak hatalma volt felborítani a társadalmi hierarchiát, és kínos feladatokat követelni a hatósági személyektől, például a szülőktől, az iskolamesterektől és az uraktól.
4. A jövő megjóslása
Furcsa módon a karácsony 12 napja a középkori áltudomány, a jövőkutatás számára is különleges jelentőséggel bírt. A papok a “prognosztikának” nevezett szövegeket tanulmányozták, amelyek a természet jeleinek a Bibliára alapozott értelmezési gyakorlatát magyarázták, hogy megjósolják a következő év időjárását, és fontos eseményeket is előre jelezzenek.
“Az elképzelés szerint Isten jeleket küldött azoknak, akik olvasni tudtak bennük, és a karácsony 12 napja különleges időszak volt ebből a szempontból” – teszi hozzá Lawrence-Mathers.
Ha például karácsony napján napos és tiszta idő volt, az annak a jele volt, hogy a tavasz meleg és enyhe lesz, ami sikeres termést és általános egészséget eredményez. Az erős szél karácsony napján azonban rossz évet jelzett a gazdagok és a hatalommal rendelkezők számára.
