Felfalja a tenger a híres atombunkereket
A kommunista érában épített atombunkerek Albánia egyik fő látványosságává váltak, azonban a természetes pusztulás ezeket sem kíméli.
Betonbunker Albániában, az Ohridi-tó közelében. Az országban becslések szerint 750 ezer bunker található, amelyek Enver Hodzsa diktatúrája alatt épültek.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Habár atomtámadások túlélésére szánták őket, most az erózió kifog az albán atombunkereken, amelyet a szakértők szerint nagyban gyorsít a klímaváltozás, valamint a teljesen kontrollálatlan városiasodás – írja az AFP hírügynökség.
Enver Hoxha, Albánia korábbi diktátora annyira rettegett az USA, a Szovjetunió és Kína inváziójától, hogy nagyon sok atombunkert épített az országban, köztük az ország középső részén található Seman partjainál – ezek pedig most fokozatosan elkezdtek víz alá kerülni.
Semanban azonban nem csak az atombunkerek elmerülése okozza a gondot, a helyi rendőrkapitányság, sportpályák és még egy olajkút is már víz alatt van. Az Adriai-tenger folyamatosan húzódik a település irányába, csak az elmúlt három évtizedben már 800 méterrel került beljebb a víz.
„Ezeknek a bunkereknek mindent ki kellett volna bírniuk, viszont az eddigi egyetlen csatájukat is elvesztették”
nyilatkozta egy helyi.
A 47 éves semani Izmir Mernica pedig attól tart, hogy az ő kávézója lehet a következő áldozata a tenger terjeszkedésének. „Attól tartunk, hogy a tenger mindent felfal” – mondta, mutatva az Adriai-tengerre.
Az ENSZ fejlesztési programjának klímaszakértői szerint Albánia 427 kilométeres tengerpartjának mintegy harmada válhat az erózió áldozatává, nagyjából évente 1-2 méteres földcsökkenéssel. Ez pedig csak növeli azon esetek számát, mint amivel a semaniak nap mint nap szembenénzek.
Albánia tehát egy olyan ország, amelynek kapcsán bár nem sokszor merül fel a klímaváltozás átka, már számos problémát okoz nekik. Ez pedig még súlyosabbá válhat, ugyanis 2100-ra a jelenlegi 40 centiméter körüli tengerszintjük akár 105 centiméterre nőhet.
Nem csak a klíma, hanem maga a lakosság is felelősségre vonható a helyzetért: a talaj természetes védekezésre egyre képtelenebb, mivel folyamatosan irtják a helyi erdőket, valamint bányásszák a homokot a folyópartokon, mindenféle szabályozás nélkül.
A folyamatos erózió miatt pedig a tenger szinte fék nélkül tud terjeszkedni a lakottabb területekre, amelynek pedig olyan, egyébként kulturálisan szignifikáns áldozatai is vannak, mint a már-már legendás atombunkerek.
