A Titanic-katasztrófa több száz túlélője köszönheti életét a magyar orvosnak
A magyar orvos segédkezett a túlélők ellátásában, akiket a katasztrófa után a Carpathia fedélzetére emeltek.
Fotó: commons.wikimedia.org 
Lengyel Árpád 1911-ben, 25 éves korában látta meg a hirdetést egy újságban, miszerint angolul beszélő magyar orvost keresnek a Carpathia fedélzetére, mely egyfajta kivándorlóhajó volt. A hajó épp Európa irányába tartott, amikor 1912. április 15-én éjjel fél egy előtt öt perccel megkapták a Titanic vészjelzését.
A vészjelzés annyira váratlan volt, hogy Lengyel Árpádot álmából keltették fel, majd a harmadosztályra állították be szolgálatra: a magyar orvos volt az egyetlen, aki képes volt gyors és pontos diagnózist adni a túlélők állapotáról, és ő volt az, aki megmondta, hogy kinek milyen orvosi segítségre van szüksége.
Amennyi embert csak lehetett, megmentettek, majd a Carpathia végül reggel 8 óra 50 perckor 705 túlélővel a fedélzetén elindult New York irányába. A magyar orvos feljegyzései szerint 42 túlélőt részesített sebészi ellátásban, köztük rengeteg töréses és zúzódásos eset volt – a legtöbben pedig teljesen át voltak fagyva.
„Az emberek, akik az első mentőcsónakban ültek, annyira át voltak fagyva, hogy tehetetlen állapotban emeltük őket a fedélzetre a fedélzetmester székének segítségével. Néhányuknak kávét, másoknak konyakot, átmelegítő masszázst adtunk. Bár orvos vagyok, aki hozzá van szokva szörnyű helyzetekhez és látványokhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam”
– mondta el Lengyel április 19-én a New York Timesnak.
„Néhányan estélyi ruhát viseltek, néhányan pizsamát, de mindannyian sokkos állapotban voltak, mint Mr. Daniel, egy philadelphiai bankár, akinek saját öltönyömet adtam oda. Sokan sebesültek voltak, feltehetőleg ugrás közben szerezték a sérüléseket. (…) Találtunk négy férfit, akik 2-3 órát úsztak a jeges vízben (…) Bár ezek a férfiak automatikusan úsztak, és tartották ki a fejüket a felszín fölé, mentálisan azonban eszméletlenné váltak attól a felismeréstől, hogy megmenekültek. Amikor a fedélzetre emeltük őket, úgy tűntek, mintha halottak volnának. Levágtam róluk a ruháikat, és befektettem őket egy meleg luxuskabinba, ahol nagyjából 12 óra múltán tértek magukhoz”
– mesélte.
El sem tudjuk képzelni, hogy mekkora trauma lehetett ezt megélni, Lengyel pedig eltemette magában a történteket, és sem családi, sem baráti körben nem beszélt arról, amit ott látott. A Titanic túlélői azonban sorra küldték a hálálkodó leveleket az orvosnak, sőt, sokan még ajándékokkal is elhalmozták a hős magyar orvost.
