2003 szeptemberében egy titkos tranzakció történt, méghozzá a nemzetközi szupergazdagok egyik kedvenc adóparadicsomában, Monacóban. Egészen pontosan egy ingatlanról van szó, méghozzá egy ismert és fényűző kaszinó alatt.

Az ügylet egy 3.6 millió dolláros ingatlanvásárlásról szólt, amiért cserébe egy luxus, negyedik emeleti lakás cserélt gazdát, két parkolóhellyel és egy garázzsal, valamint a Monte Carlo Star komplexum medencehasználati jogával együtt. Soron kívül Ezek az újítások jöhetnek az iOS 18-cal

A szuperingatlan vásárlójának személyét azonban rejtély övezi, a hivatalos vásárló ugyanis a Brockville Development Ltd. volt, ami egy Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore-cég. Ez a vállalat pedig két további panamai offshore-cég, a Sefton Securuities és a Radnor Investments tulajdonában volt.

A Pandora-papíroknak köszönhetően végül sikerült beazonosítani a gyönyörű monacói ingatlan tulajdonosát, a 2003-ban még csak 28 éves Szvetlana Krivonogikot. Szvetlana az ezredfordulót követően viszonylag gyorsan vált nagyon gazdaggá, többek között Szentpéterváron, Moszkvában vásárolt ingatlanokat, jachtokat, aminek 100 millió dollárt is meghaladja az összértéke.

Krivonogik nagyon szerény körülmények között nőtt fel, a kilencvenes években azonban hatalmas lehetőség nyílt előtte, akit Vlagyimir Putyinnak hívtak. A helyi független média oknyomozása szerint a kilencvenes évek végén remek barátságot formáltak és arról is szóltak pletykák, hogy titokban ő volt Putyin egyik szeretője, még talán közös gyerekük is lehet.

A Pandora-papírok pedig rávilágítanak, hogy a többek között Szvetlanával működő putyini belső kör hogyan használta Monacót a rejtélyes pénzügyi ügyleteik központjaként. Ez nem csak pénzügyi sztori ugyanakkor, Vlagyimir Putyin például kifejezetten jó kapcsolatot ápol Monaco vezetőjével, Albert herceggel.

Monacóban az elmúlt évek/évtizedek során jelentősen megnőtt az orosz befolyás, egy helyi ügyvéd szerint a gazdag oroszok nagyon szeretik a hercegséget a kedvező üzleti környezet és az alacsony adók miatt. Egy helyi ügyvéd például úgy fogalmazott:

„Senki nem kérdezi meg, honnan jött a pénzed. Semennyire nem alakult ki az ellenőrzés kultúrája. Nem kell még adóbevallást sem tenned”

Nagyon fontos szerepet játszott az orosz vagyonok elrejtésében Eamonn McGregor, aki a korábban említett Brockville Development offshore-cég felállításában is segített. McGregornak nagyon sok befolyásos monacói ügyfele van, akik között bizony orosz nevek is találhatóak.

A szankcionált oligarcha

Ilyen ügyfél volt Gennadij Timcsenko orosz oligarcha is, aki a Szovjetunió szétesését követő privatizáció során szedte meg magát. A Forbes becslései szerint mintegy 22 milliárd dollárnyi magánvagyonnal rendelkezhet, melynek egyrészt McGregor kezelte az elmúlt 20 évben, köztük magánrepülőket és egy 40 méteres jachtot is.

Timcsenko és Putyin még a kilencvenes években formált barátságot, amikor az előbbi olajkereskedő volt, az utóbbi pedig feltörekvő politikus. Timcsenko végül később megalapította a Gunvor nevű olajexportőr céget, amelyről korábban többen is azt feltételezték, hogy Putyin az egyik kedvezményezettje.

2014-ben még Barack Obama szankciókat is vetett ki Timcsenkóra, amiért megállapították, hogy ő is Putyin belső köréhez tartozik. Ekkoriban voltak a legaktívabbak a pletykák, hogy a Gunvor energetikai szektorbeli érdekeltségeiből nagy hasznot húz Putyin és komoly befektetései vannak ebben a körben.

Habár a Moores Rowland – ahol McGregor is dolgozik – tagadja, hogy kétes személyeknek kezelné a pénzét és az üzleti titokra hivatkozva nem adtak ki további információkat, az egyértelműen látszik a Pandora-papírokból, hogy még olyan emberek is az ügyfélkörükbe tartoznak, akikre az USA szankciókat vetett ki.

A cég még korábban személyre szabott offshore-cégeken keresztül rejtette el az ügyfelek vagyonát, 2002-től azonban ők is innovatívabb struktúrákat alkalmaznak. Ennek az a lényeg, hogy egy kis csoportnyi, házon belüli offshore-céget létesítettek, amik az összes ügyfélnek segítenek.

Ennek köszönhetően például a Panamába bejegyzett Radnor Investments tulajdonában van Timcsenko jachtja, Krivonogik monacói lakása és számos más vagyontárgy. A Radnornak tulajdonrésze van egy Roxlane Corporate nevű cégben, amely úgymond megállapodást kötött Timcsenkóval, hogy használhatja a Radnor tulajdonában lévő – saját – jachtját.

Timcsenko még annak idején két leningrádi partnerével kezdett közös üzletbe, az International Petroleum Products (IPP) tulajdonosai voltak, amelynek gyökerei még a szovjet érára eredeztethetők vissza – és amelyet később a Moores Rowland kezdett el menedzselni.

Putyin hatalomra kerülésének idejére azonban Timcsenko, a leningrádi vállalkozók és közte némi feszültség alakult ki, így mindhárman lemondtak az IPP éléről, helyükre pedig egy Petr Kolbin nevű figurát neveztek ki, aki Putyin régi családi barátja volt.

A gyerekkori barát

Kolbin és Putyin barátsága még gyermekkorukra vezethető vissza, Petr édesapja ugyanis második világháborús veterán volt, ami később jól jött a kis Petrnek, aki 2001-ben, Vlagyimir Putyin elnöksége alatt lépett be a gazdasági életbe.

Egy olyan vállalkozást alapított, amely a Gazpromnak szállított felszereléseket, de övé volt a Surguteks is, amely a Surgutneftegas (Oroszország negyedik legnagyobb olajkonszernje) termékeit exportálta. Kolbin később Timcsenkóval is partnerségbe lépett, az IPP-ben és a Gunvorban is közös részesedésük volt.

A Moores Rowlandtől megszerzett adatok szerint Kolbin nyitott egy svájci bankszámlát, méghozzá a Panamában bejegyzett fantomcég, az Insize Industries számára. Ezen a bankszámlán megjelent Dimitrij Gorelov aláírása is, aki még a nyolcvanas évekből, a KGB-s időkből ismerte meg Putyint, amikor együtt állomásoztak Drezdában.

Kolbin és Gorelov végül nyitottak egy másik közös bankszámlát is, azonban azt nem Svájcban, hanem a brit HSBC szingapúri kirendeltségénél. Kolbin vagyona 550 millióra duzzadt, ám egybehangzó beszámolók szerint nagyon szerény életet élt, cserébe mindig eljárt a „vezető elvtársak” nevében.

Kolbin sokáig az árnyékból irányította a dolgokat, 2012-ben szivárgott ki először, hogy ő lehet a Gunvor harmadik társtulajdonosa Timcsenkóval és a svéd származású Torbjörn Törnqvisttel. Amikor Timcsenkóra szankciókat vetett ki az Egyesült Államok, az IPP – amikor már LTS Holdings néven volt ismert – teljesen Kolbinhoz került.

Kolbin és Putyin szoros viszonya pedig arra engedett következtetni, hogy a Gunvor teljes mértékben Putyin vagyonát képezte, még Alekszej Navalnij megmérgezett ellenzéki politikus is ezt állította. Sokan állították, hogy Kolbin gyakorlatilag az orosz elnök strómanja volt.

Putyin bankára

Igora az egyik legkedveltebb síparadicsom Oroszországban, amelyet az egyik helyi tóról neveztek el. Nem messze tőle található az Ozero közösség, ahol a kilencvenes években Putyin és köre kényelmes házakat épített magának.

Az Ozero egyik tagja Juri Kovalcsuk volt, aki a Bank Rossiya legnagyobb részvényese. A Bank Rossiyát még 1990-ben alapították Szentpéterváron, méghozzá a Kommunista Párt vagyonából. Putyin elnökké válását követően elkezdett ömleni a pénz a Bank Rosiyába, az USA ezért arra gyanakszik, hogy ez az Ozero-csoport tagja, Kovalcsukot pedig „Putyin bankárának” nevezték.

Kovalcsuk érdekkörébe tartozik egyébként az Igora sípálya is, amely technikailag az Ozon LLC tulajdonában van, de abban 25 százalékos részesedése van. A sípálya többi, 75 százalékos részét pedig a Lowbrook Trading nevű, Ciprusban bejegyzett cég tulajdonolja.

2009 és 2011 között az Ozon LLC 8 millió dollár értékben kapott kölcsönt egy Sandalwood Continental nevű offshore-cégtől, amely Putyin egy másik régi barátjának, Szergej Roldugin csellistának az érdekeltségébe tartozik.

Na de ki lehet az Igora másik, rejtélyes tulajdonosa? Ő bizony nem más, mint a cikk elején ismertetett Szvetlana Krivonogik. Putyin ráadásul nagyon szereti az igorai sípályát, ugyanis lányának a lagziját is itt tartották, amikor Kirill Shamolovhoz ment hozzá.

Apropó, Kirill. Ő pedig Nikolaj Shamolov fia, aki pedig a Bank Rossiya egyik részvényese. Itt még nem áll meg a történet, ugyanis Krivonogik is a Bank Rossiya egyik részvényese a Relax nevű cégén keresztül 3.6 százalékos kisebbségi tulajdont szerzett a szentpétervári bankban.

Rendkívül bonyolult és kesze-kusza szálak jellemzik tehát Vlagyimir Putyin belső körének pénzügyeit, amelyre ismételten rávilágított a Pandora-papírok. Ezek a körök akkor kezdtek el igazán meggazdagodni, amikor Putyin háborút hirdetett az oligarchia ellen.