Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy Zsófi meddig jut a Survivor-ben, ahol egyszer már kiesett, de egy fordulat végén visszatérhetett. Az egyik legerősebb és legérdekesebb játékosról beszélünk, aki nem hagyja magát, és nagyszerűen taktikázik.

Minden adottsága megvan ahhoz, hogy nyerjen, de mint mondtuk, sok a kérdőjel, még csak most indultak be az igazi események Zsolt kiütésével, amit Evelin szervezett meg, és Zsófi is hozzájárult ehhez a manőverhez.

A szigeten nem éppen idilli az élet a körülmények miatt, de ketten már feladták Gábor és Tibor személyében. Zsófi talán utolsóként adná fel, annyira elhivatott, és az a tartalom is beszédes, amit nemrég osztott meg az Instagram oldalán.

„Úgy érzem meg kell osztanom Veletek ezt a képet. Mit tippelnétek , kinek a tulajdona ez a két láb? A nyertesnek kisorsolok egy zacskó moszkitót. Lassan a játék felénél járunk. Kezdünk lefogyni és egyre megviseltebbek vagyunk.”

„Mindannyian mindenki. Napról napra egyre jobban. Kívülről-belülről. Személy szerint engem a lelki dolgok jobban megviselnek, mint bármilyen fizikai fájdalom. Gondolok itt a be nem fogadottságra a régi Yucahuban, a kirekesztésre, elárulásokra, negatív energiákra, folyamatos veszítésre.”

Survivor: Alex ordibálni kezdett Sabirával Zsolt kirúgása után

„Nem engedem, vagyis rosszul fogalmazom, nem engedhetem meg magamnak, hogy hátrányomat képezze bármilyen tényező, gondolok most az otthon használt mindennapi “nélkülözhetetlen” tárgyakra és a törzstagokra.”

„Ezek nagyon könnyen befolyásolhatnak egy embert, persze ha megengeded, de néha azt erezhetjük, nem sok választásod van. Ide kell sorolnom a törzstagokkal való együttélést, az éhséget, a kényelmetlen, kevés alvást, így az ezzel járó fáradtságot, ingerlékenységet, olykor a rengeteg eső esténként, ha pedig nem esik éjszaka, akkor is minden reggel nedvesen, nyirkosan kelünk, a fogmosás hiánya, a vécépapír vagy a tusolás, borotva, fésű és egyéb tisztálkodási eszközök.”

Idővel a szeretteink hiánya is megtörhet, vagy próbára tehet bennünket. Egyre több a seb, egyre éhesebbek vagyunk, egyre több a lelki fájdalom, a szeretteink utáni hiány és egyre több a vágyakozás utáni be nem teljesülés, szóval a sz*r el nem fogadása. Ki tudta kezelni, ki csak próbálta, valaki nem tudta, de ennek ellenére nem adta fel, valakik nem tudták, nem akarták és feladták. Ki eltud tekinteni a fizikai fájdalomtól, ki könnyebben a lelki fájdalomtól ki mindkettőtől. Egy darabig…”