Amikor az éremzsákmányok számbavételére kerül sor, erős deja vu érzésünk van. Négyévente ugyanaz a néhány ország – az Egyesült Államok, Kína, Oroszország – gyűjtögeti az érmeket, és ez a 2020-as tokiói olimpián sem volt másképp. Az Egyesült Államok összesen 113 érmet nyert, köztük 39 aranyat, ami a legtöbb minden ország közül. De mi az oka annak, hogy az USA-hoz hasonló országok dominálnak, míg mások lemaradnak? A közgazdászoknak és az adatszakértőknek van néhány elméletük ezzel kapcsolatban.
Forrest szerint a népesség számít, mert minél nagyobb a sportolók száma, annál valószínűbb, hogy egy ország esélyes versenyzőket fog kiállítani.
Vegyünk egy olyan országot, mint Luxemburg, amelynek 633 622 lakosa van. Hét sportágban 12 sportolót küldött a versenyre, és nem nyert érmet. Eközben az Egyesült Államok, amely a világ harmadik legnagyobb népességű országa, 613 sportolót küldött 35 sportágban, és minden más országnál több érmet szerzett.
Egyes országok a népességük méretéhez képest „túlságosan jól” teljesítenek. A BBC egy alternatív rangsort állított fel, amely az egymillió lakosra jutó érmek számát vizsgálta. Ebben a forgatókönyvben az alig több mint 33 ezres lakosú, aprócska európai San Marino áll az élen, annak ellenére, hogy csak három érmet szerzett. Az Egyesült Államok még a legjobb 20 közé sem került be, a 60. helyen végzett. A népesség azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy egy ország garantálja a dobogós helyezéseket.
Ha a szegényebb országok mégis nyernek, akkor szerinte általában az alacsonyabb költségű sportágakban, például a birkózásban, míg a gazdagabb országok a drága sportágakban, például a lovassportban és a vitorlázásban teljesítenek jobban. Ha figyelembe vesszük az egy főre jutó átlagos nemzeti vagyont, Kína és Oroszország (az összes érem tekintetében a második és harmadik helyen álló országok) valójában jobban teljesítettek, mint az Egyesült Államok. Ezen alternatív rangsor szerint Kína az első, Oroszország a második, Kenya pedig a harmadik helyen áll.
Az Egyesült Államok, amely általában az éllovas, a 15. helyen végzett. Vannak azonban kulturális és politikai tényezők is: Forrest szerint azok az országok, amelyek korábban a Szovjetunióhoz tartoztak, általában előnyben vannak, mivel a kommunista rendszerek erős sportinfrastruktúrát hoztak létre. A Nemzetközösség országai is hajlamosak a vártnál jobban teljesíteni méretükhöz és gazdagságukhoz képest. Forrest szerint ez azért van így, mert az Egyesült Királyság úttörő szerepet játszott a mai értelemben vett sport fejlődésében, és ezt a sportverseny iránti lelkesedést vitte magával a világban, bárhol is járt.
Ausztrália, amely az érmek számát tekintve gyakran a top 10-ben szerepel, kiváló példa erre, ugyanis az is számít, hogy egy ország milyen sportágakat választ a versenyzéshez. Indiában a krikett a nemzeti sport, de az olimpián nem vesznek részt. India az olimpián játszott jégkorongban is kiemelkedik, de ott is csak legfeljebb két érmet lehet szerezni, egyet a férfiaknak, egyet pedig a nőknek. Míg az egyéni sportágak, mint például a torna, az úszás és az atlétika, sportolónként több érmet is hozhatnak.
Simon Gleave, a Nielsen Gracenote adatszolgáltató cég sportelemzési vezetője szerint ez a számtalan tényező teszi trükkössé az olimpiai érmek számának előrejelzését. Ha csak olyan változókat használunk, mint a népesség és az egy főre jutó GDP, akkor hajlamosak vagyunk alábecsülni a legjobban teljesítő országok némelyikét. Szerinte a korábbi teljesítmény sokkal jobban megjósolja, hogy kik fognak jól szerepelni – de ez még mindig csak egy durva becslés.
Az olimpiai győztesek jobb felméréséhez Gleave nemcsak a korábbi sportteljesítményt veszi figyelembe, hanem azt is, hogy az egyes országok hogyan szerepeltek más nemzetközi sportversenyeken a legutóbbi olimpia óta. Ezt figyelembe véve azt jósolta, hogy India az eddigi legjobb évét fogja teljesíteni, ami így is történt, hiszen a legtöbb érmet szerzett versenyzők számát tekintve a 33. helyen végzett. Ezzel megdöntötte a korábbi, 2008-as 51. helyezést.