Egy ősi szuperkontinens darabját fedezték fel Új-Zéland alatt
Az 1,3 milliárd éves terület segíthet a tudósoknak a rejtélyes „elveszett kontinens”, Zélandia történetének nyomon követésében.
Fotó: Flickr/Bernard Spragg
Miközben 2018 nyarán kint tombolt a kaliforniai hőség, Rose Turnbull egy ablaktalan pince hűvös zugában ült, és finom homokszemcséket válogatott. Az Új-Zélandon élő geológus a Northridge-i Kaliforniai Állami Egyetemen egy kollégája laboratóriumában próbált apró cirkonkristályokat találni, amelyek reményei szerint segítenek megfejteni a rejtélyes nyolcadik kontinens, Zélandia titkait.
A kristályok olyan sziklákból származnak, melyeket Új-Zéland szigeteiről gyűjtöttek, s amik a közel kétmillió négyzetkilométeres Zélandia azon kevés darabjai közé tartoznak, amelyek a tenger fölé magasodnak.
A tudósok által csak nemrég felismert Zélandia a legmélyebben fekvő, legvékonyabb és legfiatalabb kontinens, amelyet eddig találtak. Turnbull és kollégái, akik a GNS Science új-zélandi kutató- és tanácsadó csoportnál dolgoznak, többet akartak megtudni azokról a folyamatokról, amelyek ezt a szokatlan szárazföldet kialakították.
Amit találtak, őket is meglepte: az új-zélandi Déli- és Stewart-szigetek keleti oldala alatt rejtőzködik egy milliárd éves szuperkontinens darabja. A felfedezés arra utal, hogy Zélandia talán nem is olyan fiatal, mint korábban gondolták, ami megerősítheti a kontinentális státuszát.
„A kontinensek olyanok, mint a jéghegyek. Amit a felszínen látunk, az nem igazán mutatja meg a teljes kiterjedését”
– mondta Keith Klepeis, a tanulmány szerzője, a Vermonti Egyetem szerkezeti geológusa.
A Geology című folyóiratban ismertetett felfedezés segíthet megoldani egy olyan rejtélyt, amely régóta zavarba ejtette a tudósokat, ugyanis a legtöbb kontinens tartalmaz egy kráterként ismert kőzetmagot, egyfajta legalább egymilliárd éves geológiai magot, amely stabil alapként működik, amelyre a kontinensek épülnek.
Azonban a Zélandián mostanáig talált legrégebbi kontinentális kéreg is csak nagyjából 500 millió évvel ezelőttre datálódott, ami geológiai szempontból viszonylag fiatal. A National Geographic azt írja, ez az újonnan felfedezett ősi kőzetdarab lehet az utolsó hiányzó láncszem Zélandia történetének megértéséhez. Turnbull szerint a felfedezés „megerősíti, hogy egy kontinensen ülünk”.
