A női sportolók bojkottra szólítanak fel, miután Új-Zéland egy transznemű versenyzőt indít az olimpián
Az új-zélandi súlyemelő Laurel Hubbard történelmet készül írni, miután megerősítették, hogy ő lesz az első transznemű sportoló, aki indulhat az olimpiai játékokon, ez azonban masszív felháborodást váltott ki a női sportolók körében.
Fotó: Unsplash/John Arano
A 43 éves versenyző augusztus 2-án a női szuper nehézsúlyú kategóriában indul az érmekért. Hubbard indulása azonban azokat is elkeseríti, akik szerint tisztességtelen előnyben van riválisaival szemben, mivel 2012-es nemváltása előtt átesett a férfi pubertáson.
Hubbard, aki a 2017-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, és a 2019-es tornán hatodik lett, miután felépült a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon elszenvedett súlyos kar-sérüléséből, azt mondta, hogy örül a kiválasztásnak.
„Hálás vagyok a kedvességért és támogatásért, amelyet oly sok új-zélandi nyújtott nekem. Amikor három évvel ezelőtt eltörött a karom, azt mondták nekem, hogy a sportkarrierem valószínűleg véget ért. De a támogatásotok, a bátorításotok és az aroha (szeretet) átsegített a sötétségen”
– mondta Hubbard a nyilatkozatában.
„Az elmúlt 18 hónap mindannyiunk számára megmutatta, hogy a rokonságban, a közösségben és a közös cél érdekében való együttműködésben rejlik az erő. Az ezüstpáfrány manája (becsülete) tőletek is származik, és én büszkén fogom viselni”
– tette hozzá.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2015 novemberében kiadott irányelvei szerint azok a sportolók, akik férfiból nővé alakulnak át, a női kategóriában versenyezhetnek anélkül, hogy műtétet kellene végezniük férfiasságuk eltávolítására, feltéve, hogy a szérumuk teljes tesztoszteronszintje legalább 12 hónapig 10 nanomol/liter alatt marad – ezt a szabályt követi a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség is.
A közelmúltban azonban több tanulmány is kimutatta, hogy a férfi pubertáson átesett emberek jelentős előnyöket őriznek meg az erő és az erő terén még akkor is, ha a tesztoszteronszintjüket csökkentő gyógyszereket szednek. Hubbard 35 évig élt férfiként, és nem versenyzett a nemzetközi súlyemelésben. Ám amióta váltott, több elit bajnoki címet is nyert.
Az Új-Zélandi Olimpiai Bizottság vezetője, Kereyn Smith azt mondta, hogy Hubbardot szívesen látnák az új-zélandi csapatban.
„Amellett, hogy Laurel a világ legjobbjai közé tartozik a versenyszámában, teljesítette az IWF alkalmassági kritériumait, beleértve a NOB transznemű sportolókra vonatkozó irányelvein alapuló kritériumokat is. Elismerjük, hogy a nemi identitás a sportban rendkívül érzékeny és összetett kérdés, amely egyensúlyt igényel az emberi jogok és a játéktéren való tisztességes viselkedés között”
– mondta.
„Mint új-zélandi csapat, erős kultúránk van a manaaki (tisztelet), a befogadás és a mindenki iránti tisztelet terén. Elkötelezettek vagyunk az összes jogosult új-zélandi sportoló támogatása mellett, és biztosítjuk, hogy az olimpiai játékokra való felkészülés és versenyzés során a mentális és fizikai jólétük, valamint a nagy teljesítményre vonatkozó igényeik teljesüljenek”
– tette hozzá.
A megyei súlyemelő szövetség elnöke, Richie Patterson szerint Hubbard „kitartásról tett tanúbizonyságot a jelentős sérülésből való visszatérése és a kihívások leküzdése során, hogy visszanyerje önbizalmát a versenypódiumon”. Patterson így fogalmazott: „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! Laurel okos tanulója a sportágnak, és technikailag nagyon jó az emelésekben. Alig várjuk, hogy támogassuk őt a Tokió felé vezető utolsó felkészülésében”.
Hubbard néhány riválisa, köztük a belga súlyemelő Anna Vanbellinghen korábban azt állította, hogy Laurelnek tisztességtelen előnye lesz a többiekkel szemben. Vanbellinghen, aki ugyanabban a +87 kg-os súlycsoportban versenyez, mint az új-zélandi, hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja a transznemű közösséget, és hogy megjegyzései nem Hubbard személye ellen szóltak – írja a Guardian.
„Bárki, aki magas szinten edz súlyemelést, pontosan tudja, hogy ez igaz: ez a bizonyos helyzet igazságtalan a sportággal és a sportolókkal szemben”
– mondta Vanbellinghen.
