A Nagurszkoje légibázist az 1950-es években építették időjárási állomásnak és kommunikációs előőrsnek az eurázsiai szárazföld és az Északi-sark között. Korábban a jegesmedvék otthona volt, ahol a hőmérséklet télen mínusz 42 Celsius-fokig süllyedt, és a hó csak augusztustól szeptember közepéig tűnt el.

Most azonban Oroszország legészakibb katonai bázisa csak úgy pezseg az élettől, meghosszabbított kifutópályája pedig minden típusú repülőgépet képes kezelni, beleértve a nukleáris képességű stratégiai bombázókat is. Soron kívül Nagyon jól járnak a SZÉP-kártyások: jön az új zseb és a megemelt keretösszeg

A telephely kivetíti Moszkva hatalmát és befolyását az Északi-sarkvidékre a régió hatalmas erőforrásaiért folytatott nemzetközi verseny erősödése közepette, ahogyan azt Szergej Lavrov külügyminiszter a héten kijelentette:

Az orosz sarkvidéki partok mentén, a 3470 mérföld hosszú Északi tengeri útvonalon található, három nagy gubóból álló, az Arctic Trefoilnak nevezett központi átriumból kinyúló, sarkvidéki háromszögletű létesítmény a nemzeti zászló fehér-vörös-kék színére van festve. Az Alexandra Land nevű szigeten található többi épületben radar és kommunikációs berendezések, egy meteorológiai állomás, olajtároló, hangárok és építési létesítmények találhatók.

Oroszország az Egyesült Államokkal, Kanadával, Dániával és Norvégiával versengve igyekszik érvényesíteni befolyását az Északi-sarkvidék nagy területei felett, mivel a felmelegedő bolygó miatt zsugorodó sarki jég új lehetőségeket kínál az erőforrások és a hajózási útvonalak számára.

Azonban Kína is egyre nagyobb érdeklődést mutat a régió iránt, amelyről úgy vélik, hogy a Föld feltáratlan olaj- és gázkészleteinek egynegyedét rejti, mellyel kapcsolatban Vlagyimir Putyin orosz elnök olyan becsléseket idézett, amelyek szerint az Északi-sarkvidék ásványkincseinek értéke 30 billió dollárra tehető.

Az Oroszország és a Nyugat közötti feszültség azonban valószínűleg nagyban befolyásolja majd az északi-sarkvidéki országok külügyminisztereinek csütörtöki találkozóját az izlandi Reykjavíkban, ahol Moszkva az Északi-sarkvidéki Tanács soros elnöki tisztségét tölti be.

A bázis, amely a földrajzi Északi-sarktól mintegy 600 mérföldre délre található, új építési technológiák felhasználásával épült a Kreml azon erőfeszítéseinek részeként, hogy a Nyugattal fennálló feszültségek közepette megerősítse a hadsereget, miután Oroszország 2014-ben annektálta az ukrajnai Krím félszigetet.

A következő évben Oroszország felülvizsgált pályázatot nyújtott be az ENSZ-hez a hatalmas sarkvidéki területekre, közel 500 ezer négyzetméternyi sarkvidéki tengeri talapzatot követelve, amely több mint 350 tengeri mérföldre terjed ki a partoktól.

Miközben az ENSZ mérlegelte ezt az igényt és más nemzetek igényeit, Oroszország azt mondta, hogy az északi tengeri útvonalat „történelmileg kialakult nemzeti közlekedési folyosónak” tekinti, így Moszkvától kell engedélyt kérni, hogy külföldi hajók közlekedhessenek rajta.

Miután az USA jogtalannak minősítette Oroszország joghatósági igényét az útvonal egyes részein, Moszkva kinyilvánította azon szándékát, hogy eljárásokat vezet be a külföldi hajók számára, és orosz pilótákat jelöl ki a Norvégiától Alaszkáig tartó útvonalon való vezetésre – írja a Daily Mail.

Ennek az erőfeszítésnek a részeként Oroszország újjáépítette és kibővítette a sarkvidéki létesítményeket, majd felügyeleti és védelmi eszközöket is telepített. A Nagurszkojéhoz hasonló háromágú és hazafias színekben pompázó bázis a Lappföldi-tenger és a Kelet-szibériai-tenger között, a hajóútvonal keleti végén, a Kotelnij-szigeten található, szintén rakétákkal és radarokkal felszerelve.

Alekszandr Mojszejev admirális, az orosz Északi Flotta főnöke a múlt héten azt mondta, hogy Moszkvának joga van meghatározni a hajózási szabályokat a hajózási útvonal mentén.