A 31 éves damaszkuszi ügyvéd és emberi jogi aktivista februárban jelentette be jelöltségét a Zöld Párttal, s ekkor még tele volt ambícióval Németország jobb helyzetének megteremtésében.

„Menedékkérőként szerzett tapasztalataim alapján tudom, hogy Németországnak javítania kell integrációs politikáját, mert az mindenkit érint, nemcsak a menekülteket” – mondta. „A változásokat pedig mindenki számára el akarom érni Németországban.”

Amikor Alaows 2015-ben elmenekült a szíriai háború elől, azt gondolta, hogy az erőszak fenyegetését maga mögött hagyta. „Azért jöttem egészen Európáig, hogy biztonságban és méltóságteljesen élhessek” – mondta. Ám mindez meghiúsult: halálos fenyegetésekre és rasszista offenzívára hivatkozva, Alaows március 30-án visszavonta jelöltségét az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Oberhausen választókerület képviseletére.

Az Alaows-t célzó intoleranciát és megfélemlítést széles körben elítélték, ám ez nem újdonság a muszlim és nem fehér közéleti személyiségeknek, sem pedig a menekülteket nyíltan támogató politikusoknak. A kormány szövetségi antidiszkriminációs ügynöksége szerint Alaows drámai kampánya az elmúlt években gyűrűző etnikai diszkrimináció és az erőszak fokozódását követi Németországban.

NE HAGYD KI

Belpolitika

Menczer Tamás: az előttünk álló két hónap az elmúlt évtizedek legveszélyesebb időszaka lehet

Alaows jelenleg nem kommunikál a sajtóval, bár beszélt a Zöld Párt jelöltjével, Lamya Kaddorral. „Nem lepődtem meg a Tareqkal szembeni fenyegetéseken és visszaéléseken, de azt hiszem, hogy igen … a rasszizmussal van problémánk ebben az országban, és nem csak a jobboldali szélsőségesekkel. A rasszizmus elterjedt, még a társadalomban is” – mondta Kaddor.

Kaddor, aki a szeptemberi választásokon indul egy duisburgi körzet képviseletében, elmondta, hogy ő is naponta szembesül a rasszizmussal. Németországban született olyan szülők gyermekeként, akik évtizedekkel ezelőtt Szíriából érkeztek az országba, éppen ezért megfogadta, hogy nem engedi, hogy a megfélemlítés megállítsa választási kampányát.

„Megszoktam a gyűlölet és az ellenségesség bizonyos szintjét. Ez már nem ijeszt meg” – mondta Kaddor. „De mindez félelmetes lehet Tareq számára, aki először tapasztal ilyen vehemens rasszista bántalmazást.” Kaddorhoz hasonlóan Ferda Ataman újságírót is elszomorította, de nem lepte meg Alaows döntése.

„Mivel magam is rasszista fenyegetések célpontja vagyok, teljesen megértem, miért lépett vissza Tareq Alaows” – mondta Ataman, aki Németországban született, miután szülei Törökországból emigráltak. „De ez nagyon keserű hír. Tulajdonképpen képtelen részt venni demokratikus folyamatunkban, ami borzasztó ítéletet jelent társadalmunk számára.”

Két nappal azután, hogy Alaows visszalépett jelöltségétől, Bajorország déli régiójában egy nyilvános televízió egy látszólag szatirikus műsort sugárzott a választásokról, amelyben egy blackface humorista szerepelt. A műsor egy kitalált fekete diktátort ábrázolt.

A közmédia-hálózat, a Bayerischer Rundfunk az NPR-nek elmondta, azért ábrázolták így, mert a humoristának „szatirikusként” az a dolga, hogy „eltúlzottan mutassa be a dolgokat”. Ataman szerint a műsorszolgáltató döntése a műsor levetítésére egyszerűen védhetetlen.

„A blackfacing műsorok a televízióban sajnos egyáltalán nem olyan szokatlanok, és csak most kezdik megkérdőjelezni őket” – mondta. „Azt hiszem, ez mindent elmond arról, hol tart Németország, amikor a rasszizmus elleni küzdelemről van szó.”

Ataman szerint a rasszizmus társadalmi beágyazódásának másik kirívó jele a kisebbségek aránytalan képviselete a politikában. Szerinte az állami és szövetségi törvényhozók 92–96 százaléka fehér, annak ellenére, hogy az ott „migrációs háttérként” emlegetett emberek Németország teljes lakosságának 26 százalékát teszik ki.

A kormány diszkriminációellenes ügynökségének legfrissebb éves jelentése szerint a rasszista támadások egyre csak gyarapodnak. Ataman szerint a rasszizmus széles skálán mozog, a mindennapi mikroagressziótól kezdve az intézményesített diszkrimináción és a rendészeti ügyekben folytatott faji profilalkotáson át az iskolák tényleges szegregációjáig.

A gyűlölet terjedését is példázza, hogy 2019-ben Walter Lübcke-t, Angela Merkel kancellár Kereszténydemokrata Unió pártjának menekültpárti regionális törvényhozóját egy szélsőjobboldali szélsőséges gyilkolta meg otthonán kívül, halálos fenyegetések sorozata után.

Az NPR azt írja, a kisebbségi háttérrel rendelkező újságírók szintén kaptak fenyegetéseket. A Die Zeit rovatvezetője, Mely Kiyak – aki Németországban született kurd szülők gyermekeként – a kapott gyűlölet-levélből színházi darabot írt, Gyűlölet-vers címmel, amelyben újságíró társaival a közönség előtt olvasta fel a kapott fenyegetéseket.

Egy másik politikus, aki rasszizmus miatt hagyta el a politikai színteret, Sener Sahin. Tavaly kiesett a bajor Wallerstein város polgármesteri pályájáról, a muzulmán Sahin pedig ezután a Keresztény Szociális Unióba (CSU), a CDU bajor testvérpártjában kívánt indulni. Sahin később elmondta, a CSU tanácsának tagjai egyértelműsítették számára: a párt nevében szereplő „C” a kereszténységet, nem pedig a muszlimokat képviseli, így a jelölt még azelőtt kilépett a versenyből, hogy az valójában elkezdődött volna.

„Németországban minden politikai párt sokkal fehérebb, mint a társadalom, és ez a demokráciánk egyik fő hiányossága. A Zöld Párt ismert politikusaival dolgozunk, olyan emberekkel, akik hajlandóak megkérdőjelezni saját kiváltságaikat, akik nyitottak a hatalom megosztására” – fogalmazott Filiz Keküllüoglu, Zöld Párti képviselő. A közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy a Zöldek szeptemberben elegendő mandátumot nyerhetnek ahhoz, hogy koalíciós kormányba léphessenek a CDU és a CSU konzervatív szövetségével.