Barlangi földből kinyert DNS-mintákban lehetnek az évezredekkel ezelőtti népvándorlások nyomai

Egy észak-spanyolországi barlang talajából vett mintából tudott kinyerni egy kutatócsoport használható DNS-mintákat, amiről rájöttek, hogy úgy százezer évvel ezelőtt egy neandervölgyi nő ott élt – derül ki az ABC által bemutatott tanulmányból.

A Wollongong Egyetem kutatója, Bert Roberts szerint, aki begyűjtötte a mintákat, ezzel jobban le tudjuk nyomozni, hogyan vándoroltak az ősemberek a világban, akár még régebbről is. Soron kívül Újabb női holttestre bukkant a rendőrség, most Miskolcon

Persze fogakból, csontokbóé és egyéb leletekből már eddig is lehetett gyűjteni DNS-mintákat, e folyamatban azonban a lelet legalább egy része megsemmisül és nem gyakori, hogy ilyenekre egészben akadnak rá a kutatók.

Ezeknek előnye, hogy nukleáris DNS-t eredményeznek, amelyek rengeteg információval rendelkeznek. Egy csapat azonban 2017-ben a sejtekben többször is felbukkanó mitokondriális DNS-t is ki tudta mutatni egy gyeniszovai barlangból vett talajmintából.

Ennek előnye, hogy nem kell hozzá a roppant ritka leleteket megkárosítani. A hátrány viszont, hogy a mitokondriális DNS-ek messze nem adnak annyi információt, mint a nukleáris.

A német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatójának, Benjamin Vernotnak a vezetésével különítettek el több barlangban vett mintákból neandervölgyi DNS-eket.

Hogy biztosan ne tévesszék össze a szekvenciákat más, az emberhez hasonló genetikai adottságokkal rendelkező állatokéval, a neandervölgyi fossziliákat 15 emlősével vetették össze. Ezután kezdtek barlangokban mintát venni, amiből hosszas munkával szűrték ki a számukra lényeges DNS-eket.

A dolog működött, így az új tanulmányban szereplő spanyol barlangra is kiterjesztették, melyről Roberts szerint ismert, hogy már négyszázezer évvel ezelőtt is lakott volt. Ennek ellenére eddig csak egy lábujjcsont került elő onnan, amely túl kicsi, hogy DNS-t nyerhessenek ki belőle.

A talajból kinyert mintákból azonban több neandervölgyi populáció jelenlétére is fény derült: a tanulmány szerint előbb százharmincezer, majd százezer évvel ezelőtt lakott itt két egymástól független csoport, melyek génjei elütnek egymástól.

Persze ettől még a csontok lesznek a legfontosabb leletek az ősemberektől, hiszen ezek alapján lehet fogalmunk arról, hogy néztek ki, ezek hiányában azonban legalább van egy nyom, amin a régészek az ősi eszközöket köthetik a fajokhoz, amelyek használták őket és segíthetnek az egyes populációk népvándorlását is feltérképezni.