Dér Heni vallomása gyerekkoráról, sokan nem tudták ezt róla
Az énekesnő sokáig harcolt azért, hogy a zenét válassza, de közben két egyetemet is elvégzett, így teljesült édesapja vágya, miközben Heni is boldog lehetett.
Fotó: Instagram/Dér Heni
Dér Heni a LifeTV műsorában,a Brékingben arról is beszélt, hogy nem kapott sok támogatást gyerekkorában a zenélést illetően, mert azt szerették volna, ha orvosnak, vagy ügyvédnek tanul. Végül a zenei karriert választotta, de két nagyobb iskolát is elvégzett.
„Hát én azért mosolygok, mert nemhogy ösztönzést nem kaptam, hanem amíg abszolút otthon éltem, addig folyamatos lebeszélés és küzdés volt apukám és közöttem, hogy ne ezt a pályát válasszam.”
„Nagyon bíztak abban, hogy én ezt majd kinövöm, és azt gondolták, hogy ez egy gyerekkori, múló szeszély, mint amikor valaki pilóta, vagy rendőr szeretne lenni. A gyerekeknél ez így abszolút megvan, és nem múlt el.”
„Apukám nyilván aggódásból, féltésből próbált óvni ettől a pályától. Nyilván határon túli kisebbségi magyarként felnőni nagyon-nagyon sok olyan akadályt látott maga előtt, ami nehezményezte volna, vagy nehezítette volna a pályafutásomat.”
Magyar válogatott mezben mutatta meg magát Gelencsér Timi, szóhoz sem jutottak a követők
„Nem szerette volna maga elé képzelni x év múlva egy bárban a gyönyörű szép kislányát, aki neki a szeme fénye, hogy akkor ott a részegek között hajnalokig énekel. Ő azt gondolta, hogy az énekesnő erről szól, mert ezt lehet a realitások talaján belül elérni.”
„Egyébként meg egy okos kislány vagyok, miért nem tanulok orvosnak vagy ügyvédnek, doktor legyen a nevem előtt, megvoltak az elvárások abszolút. Kaptam is a nyomást rendesen. A mai napig nem értem, mert egyébként nekem nagyon nagy idol apukám, és most is nagyon szoros a mi kapcsolatunk, nagyon felnéztem rá évekig… hogy ezt az idolt a másik nagy szerelmemmel hogyan tudtam összeegyeztetni ugye a zenével, és harcba menni a zenéért, úgy hogy megmaradjon a jó kapcsolat. A kos természetem segített.”
„Ez addig tartott, amíg nem kezdődött el a tehetségkutató, ahová én teljesen önállóan, titokban beneveztem, aztán gondolkodtam, hogy ezt hogyan tálaljam, hogyan oldjam meg 16 évesen. Onnantól kezdve, hogy ott sikerrel jártam, párhuzamosan elvégeztem két egyetemet, teljesen önköltségre, nem azért, mert apukám nem tudott volna finanszírozni, hanem mert annyira mondta, hogy ő nem fog hülyeségekre pénzt adni, hogy én elherdáljam a színpadon.”
„Ő nagyon-nagyon szigorú elveket követett, de ez mind-mind ösztönzött, hogy megcsináljam. Működik, de nagyon sokszor elgondolkozom azon, hogy ha nem ilyen természet vagyok, mint amilyen lettem, hanem egy picit megalkuvóbb, akkor lehet, hogy nagyon sok gyerkőcben felnőtté válás során sok minden elfojtódik, bent ragad.”
