Kína hihetetlen marhahús étvágya kétségtelenül az egekbe repítette a brazil szarvasmarha-tenyészetet és a marhahúseladásokat, ám ez egy precedens nélkül ökológiai válságot idézhet és idéz elő – derül ki a The Guardian tényfeltáró cikkéből. A brit lap megkérdezett két kínai üzletembert a témáról, akik reflektáltak a marhahús iránti kereslet elmúlt időkbeli növekedésére:

Brazília gazdaságát – a világ számos részéhez hasonlóan – valósággal falhoz vágta a koronavírus-járvány, több mint kétmillió ember vesztette el a munkahelyét a kitörés óta. A mezőgazdaság, és azon belül a szarvasmarha-tenyésztés viszont virágkorát éli és Brazília lett a világ legnagyobb marhahús-exportáló országa.

A Safras & Mercado tanácsadó cég kalkulációi szerint a világ legnagyobb piaca, Kína a szarvasmarha-importjai 43 százalékát Brazíliával bonyolította le, míg 2019-hez képest a marhahús-export 76 százalékkal nőtt az országban. A kínai kereskedelmet pörgeti az is, hogy még mindig nem állt helyre a sertéshús-iparuk az afrikai sertésinfluenza-járvány óta.

Thiago de Carvalho, a Sao Paolói Egyetem mezőgazdasági professzora elmondta, hogy a brazil marhahús iránt azért is robbant be ilyen szinten a kereslet, mert az ország valutájának, a reálnak a bezuhanása miatt rendkívül alacsony világpiaci ára, gyakorlatilag a világ legolcsóbb marhahúsai között vannak.

Kína fejenkénti húsfogyasztása ugyan továbbra is elmarad az amerikai térség fogyasztásától, de az elmúlt évtizedek során a gazdaság növekedésével egyetemben ez is robbanásszerűen nőtt. Kína hagyományos a sertéshús nagy rajongója volt, amelyet otthon meg is termeltek maguknak, ám az említett afrikai sertésinfluenza-járvány az állomány jelentős részét elpusztította.

A felmérések szerint ráadásul a kínai húsfogyasztás már inkább kezd a marhahús felé eltolódni – derül ki a Meat & Livestock Australia felméréséből. A kutatás szerint a kínaiak immáron egyharmada válaszolt már úgy, hogy az elmúlt évben több marhahúst fogyasztottak, mint egyéb húsfajtát.

Kína brazil marhahús importjainak 70 százaléka két régióból, Cerrado és Amazonas tartományokból érkezik – derült ki egy 2017-es felmérésből. Ennek környezeti hatásai viszont felmérhetetlenek: Cerradóban a trópu8si szavannák felét, Amazonasban pedig az esőerdők 20 százalékát irtották ki , hogy földet szerezzenek a tenyésztéshez.

Erasmus zu Emgassen, a belga Louvain Katolikus Egyetem kutatója úgy fogalmazott, hogy ugyanaz Amazonas csak a kínai importok ötödét adja, de az erdőirtás szempontjából legalább 50 százalékos kockázatnak van kitéve:

2019 óta ráadásul Kína körülbelül 22 brazil vágóhídnak biztosított engedélyt, amelyek kizárólag exportcéllal vághatnak szarvasmarhát. Közülük 14 engedélyt Amazonas államnak, négyet pedig a szintén erdővel borított Pará államnak adták ki, utóbbi Brazília ötödik legnagyobb szarvasmarha csordájával rendelkezik.

Jair Bolsonaro elnök irányítása alatt ráadásul az Amazonas erdőirtása tizenkét éve nem látott magasságokat kezdett elérni, mely számos brazil óriáscéget és befektetőket arra késztetett, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Az olyan szarvasmarha-tenyésztők, mint Maurício Fraga Filho viszont pont az ilyen esetektől tartanak, valamint a potenciális bojkottoktól:

„Nagy aggodalom ez számunkra, a piacot nem volna szabad megfosztani az Amazonasből érkező termékektől. Ebből káosz lesz” – mondta Fraga Filho, aki szerint inkább a jogi akadályokat kellene elgördíteni, mint feloldani bizonyos földrészek környezetvédelmi embargóját.

Brazília három legnagyobb marhahús-exportőre – a JBS, a Marfrig és a Minerva – az ország exportjának 72 százalékáért felelősek, és mindannyian már hatalmas pénzeket fektettek az olyan felügyelő programokba, amelyekkel alaposan meg tudják figyelni a közvetlen beszállítókat, akik például vágóhidaknak adnak el.

Az úgynevezett „közvetett beszállítókat”, akik a közvetlen beszállítók számára tenyésztik és nevelik a szarvasmarhákat, nem sikerült viszont rendesen felügyelni a környezetvédelmi kihágások területén. A JBS és a Marfrig legkésőbb 2025-ig ígérte a teljes megfigyelő rendszer kiépítését, míg a Minerva még szigorúbb rendszert tervez kidolgozni a beszállítók ellenőrzésére.

Kína ugyan még nem mutatott az eddigiek során jelentős aggodalmat annak kapcsán, hogy a brazil importtal gyorsítják az Amazonas kipusztítását, legalább jelei vannak annak, hogy a kormány csökkenteni akarják a lakosság húsfüggőségét.

A tavalyi év során Hszi Csin-Ping például egy ambiciózus tervet vázolt fel, miszerint Kína gazdasága teljes mértékben karbonsemlegessé válhat legkésőbb 2060-ra. Már látszik az is, hogy több helyen fordulnak növényi alapú alternatívák felé, de a jelenség felszámolására az út még hosszú és rögös lesz – ha még egyáltalán megmenthető-e ezáltal az esőerdő.