Talán sosem fogunk úgy utazni a koronavírus-járvány miatt, mint régen
A COVID-19 pandémia drasztikusan lecsökkentette a turizmusból származó bevételeket.
Az ENSZ illetékes hatóságainak statisztikái alapján a nemzetközi utazási kedv rendkívüli mélyrepülésbe kezdett. A 2019-es évhez képest 80%-kal kevesebb pénzt hoz a turizmus, ezzel 100 millió ember munkája került veszélybe.
Sok helyen a megszokott ütemben nyitnak ki a standok és a szuvenírboltok, azonban a tömegesen áradó külföldiek helyett hetek óta üresen tátonganak a helyiségek.
Ausztrália és Új-Zéland egy utazási „buborékot” hozott létre egymás között – ennek értelmében a két ország állampolgárai szabadon mozoghatnak addig, amíg a pandémia azt megengedi. Kínában engedélyezték a belföldi turizmust a lezárások teljes feloldása után, Thaiföldön pedig speciális övezeteket terveznek létrehozni karanténzónákkal, ahol fogadhatják a látogatókat.
Európában Észtország, Lettország és Litvánia május 15-től megnyitja a határokat egymás között, ha továbbra sem erősödik a járvány.
Több ország egyszerűen nem engedheti meg magának hosszú távon a világtól való izolációt, mivel erősen függ a gazdaságuk a turizmustól. Az ausztrál példa iránymutató lehet a megoldás szempontjából.
Vietnam és Thaiföld az elkövetkező hónapokban egy utazási folyosót kíván létesíteni, hasonlóan járhat el több európai és észak-amerikai ország is. Olyan államokban kezdhetik el ennek az érdekes ötletnek a kivitelezését, ahol a pandémiát sikeresen uralmuk alatt tartják.
Kína itt is meghatározó tényező lehet, mivel a távol-keleti ország kirándulói előszeretettel utazgatnak a világ több pontjára. Thaiföldöt évente 11 millió kínai turista szokta meglátogatni, így lehetséges, hogy az elsők között lesznek, akik kinyitják a határaikat Kína felé.
Szakértők szerint a kínai kormány tisztában van a geopolitikai helyzetével és előreláthatólag nem nyit majd azok felé, akik élesen kritizálták a kommunista rezsimet a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Ebben az esetben Ausztrália és az Egyesült Államok szinte kizárható a mihamarabbi határnyitásból.
A regionális „buborékok” és átjárók kialakítása után a világ megnyitása a turisták felé még nagyon hosszú folyamat lesz, ezért jó időre elfelejthetjük a kontinenseken átívelő utazásokat. Azok az országok, melyek függnek a turizmustól, súlyos válságba kerülhetnek, ha nem tudnak egyensúlyozni az egészségügyi és a gazdasági stabilitás között.
Thaiföldön már arról is gondolkodnak a helyi szállodák, hogy kihelyezett szigetekre invitálnák a látogatókat, ahol elszigetelve tölthetnék el a szabadidejüket, így sem ők, sem a lakosság nem lenne kitéve a további fertőzéseknek.
Az immunitási útlevelek szintén megoldással szolgálhatnának a helyzetre. A korábban már felvetett dokumentumoknak az lenne a célja, hogy nyomon kövesse a személyek egészségi állapotát és eszerint mozoghassanak az országok között. Kínában minden állampolgárhoz egy QR-kód van rendelve, amely aszerint változtatja a színét, hogy beteg-e az illető vagy sem.
Ezek az útlevelek azonban nem nyújtanak 100%-os garanciát arra, hogy valaki ne kapná el újra a koronavírust. A WHO számára eddig nem állnak rendelkezésre nyilvánvaló bizonyítékok arra, hogy az antitestek megfelelő védelmet nyújtanának egy második fertőzéstől.
A szakemberek szerint a turizmus jövője jelenleg nagyon labilis lábakon áll. Amíg nincs vakcina és nem alakul ki a nyájimmunitás, addig alkalmazkodni kell a megváltozott szituációhoz. Az elemzők úgy vélik, akár két-három év is lehet, míg visszaáll minden a normalitásba.
A természet számára a leállás pozitív hatással lehet, mivel regenerálódhatnak a látványosságok körüli erdők és parkok, kitisztulhatnak a vizek és még a levegő is frissebbé válhat.
A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogyan tudják az országok megsegíteni a szektor vállalkozóit és alkalmazottjait. Ahhoz, hogy elkerüljék a globális csődöt a turizmusban, valamiféle támogatással kellene lendíteni a pénzügyi helyzetükön, ez viszont több országban szinte teljesíthetetlen feladat.
Közben tovább mélyült a nemzetközi konfliktus a két nagyhatalom között:
