Kifakadt az ENSZ főtitkár a kevés adomány miatt: „halálra ítélitek őket”
Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára mindenkit leteremtett egy nemzetközi adományozó konferencián, miután kiderült, hogy a fele se gyűlt össze a szükséges humanitárius segélynek, amivel a háború által szétszakított Jement fenyegető pusztító éhínséget el lehetne kerülni.
Az ENSZ az elmúlt hetek során tisztán és világosan kijelentette, hogy 3.85 milliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb éhezési válságát sikerüljön elkerülni a földi pokolnak nevezhető Jemenben, ahol az elmúlt hat év polgárháborúja jóformán megsemmisítette az országot.
Egy hétfői, Svédország és Svájc által rendezett nemzetközi adománygyűjtő konferencián azonban nagy csalódásra mindössze 1.7 milliárd gyűlt össze a célra, ami a szükséges összegnek kevesebb, mint a fele – adta hírül az Al Jazeera. Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára „csalódást keltőnek” nevezte az eseményt, és nem fogta vissza a szavait:
Több, mint 100 ország kormánya vett részt a hétfői konferencián, és többen még a tavalyinál is kevesebb felajánlást tettek. Az Egyesült Államok mindössze 191 millióval járult hozzá, Szaúd-Arábia pedig 430 millió dollárral, annak ellenére, hogy mindkét országnak közvetlen vagy közvetett szerepe van a helyzet alakulásában.
Az egyik legnagyobb javulást a hozzájárulás terén Németország érte el, amely 241 millió dollárt ígért a jemeni ügyekre, a tavalyi 138 millió dollárhoz képest ez nagyon előrelépés, de még mindig nem elegendő összeg a helyzet megoldására. Tavaly is ez volt a nagy probléma, hogy a szükséges összeg mindössze fele érkezett adományban, így nem tudta az ENSZ maradéktalanul megoldani a humanitárius krízishelyzetet.
A tavalyi adománykiesés azonban azt jelentette, hogy a szervezetnek kulcsfontosságú programokat kellett parkolópályára tennie egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy 80 százalékának van szüksége humanitárius segélyre valamilyen formában. Ráadásul idén 16 millió jemenit, vagyis a lakosság körülbelül felét, az éhezés fenyegeti, 50 000-en már az éhhalál szélére sodródtak.
Jemenben még 2014-ben robbant ki a polgárháború, amikor a huszi lázadók elfoglalták az ország északi részét, valamint a fővárost, Janaát. A harcok azonban 2015. márciusában eszkalálódtak igazán, amikor a Szaúd-Arábia és Egyesült Arab Emirátusok vezetésű, Egyesült Államok támogatását élvező katonai koalíció kísérletet tett arra, hogy Abd-Rabbu Maszúr Hádi elnök kormányát helyreállítsa.
Amiről a szaúdi és amerikai katonai vezetők azt gondolták, hogy egy gyors intervenció lesz, az a világ legsúlyosabb humanitárius válságává vált. Mindkét oldal megvádolta már egymást háborús bűnökkel, már több tízezer ember vesztette életét és százezrek menekültek el, embermilliók pedig az éhezés szélére sodródtak, miközben az ország infrastruktúrája és az állam összeomlott.
Joe Biden igyekszik megoldást találni a problémára, többek között visszavonta Amerika támogatását a szaúdi koalíció felé, valamint eltávolította a terrorlistára a huszikat, akiket még Donald Trump helyezett fel. A huszik azonban csak felpörgették a támadásokat, főként az ország északi részén, hogy elfoglalják a kormány egyik bázisának számító Marib városát.
Anthony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere követelte a huszi lázadóktól, hogy hagyjanak fel Marib ostromával, arra hivatkozva, hogy sosem fog a jemeniek szenvedésének vége szakadni, ha továbbra is folytatódnak a harcok. Mint mondta, politikai megoldást kell találni a helyzetre, és a béke felé kell inkább lépéseket tenni.
Antonio Guterres osztotta Blinken véleményét, és egyetértett abban, hogy csak a háború végével lehet felszámolni ezt a szinte precedens nélküli humanitárius krízist. Javaslata szerint azonnali és országos tűzszünetet kell elrendelni, majd tárgyalóasztalhoz kell ülni a két félnek, hogy politikai megoldást lehessen találni a válságra.
Jan Egeland, a Norvég Menekültügyi Tanács (NRC) vezetője szintén elmondta, hogy mély csalódottsággal veszi tudomásul az adománygyűjtő konferencia eredményét, mert ez azt jelenti, hogy élelmiszer-, víz-, otthon- és orvosi támogatásokat kell csökkenteniük, aminek a következményei súlyos emberéletekben mérhetők: