Csobot Adél brutálisan őszintén válaszolt Friderikusz kérdésére, Istenes Bence csak hallgatta
Csobot Adél és Istenes Bence az Életünk története második évadának első vendégei voltak. A sztárduó a vártnál is őszintébb volt és végtelenül meg tudtak nyílni Friderikusz Sándor előtt.
Lassan tíz éve, hogy Istenes és Csobot egy párt alkotnak, akik ezen idő alatt családot alapítottak. Két fiúgyermeket nevelnek, akiket imádnak. A kapcsolatuk azonban nem felhőtlen, sok vitájuk volt, ami a különbözőségükből adódik, de mégis összeillenek egymással.
A nagy kérdés, hogy mi lesz évekkel vagy évtizedekkel később. Az egyik öregítési folyamat részeként az idősebb önmagukkal kellett szembenézniük. Akkor már majdnem harminc éve lennének együtt, így adódik a kérdés, hogy valóban együtt lesznek-e még…
„Én azt gondolom, hogy nagyon sok mélypontunk lesz még, elképesztő dolgokon fogunk keresztül menni, nagyon sokat fogjuk egymást tanítani, de valamiért azt érzem, hogy együtt leszünk.” – válaszolt Bence.
„Bárcsak így lenne…” – mondta Adél. „Nagyon sokszor éreztem már azt a kapcsolatunk bizonyos pontjain, hogy ennek tényleg most vége van. Volt már sok ilyen.” – folytatta Bence, de Adél is elismerte ezt.
Nyilvánosságra hozták a Barátok közt egyik próbafelvételét Istenes Bencével
„Mi érezzük annyira egymást, hogy amikor távolodunk, akkor azt is megérezzük, mind a két fél megérzi azt. Azért találkoztunk, mert nekünk nagyon sok mindent kell tanítanunk egymásnak szerintem.” – tette hozzá Bence, majd Adél vette át a szót.
„Tényleg hiszek abban, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Az, hogy lesz-e szünet a kapcsolatunkban, lesz-e más partnerünk, hogy lesz-e neki még felesége, vagy nekem egy férjem… de hogy… Ezt nem tudhatom.”
„Egyszerűen érzem azt, ahogyan mi együttműködünk, vagy amikor jó, akkor az valami nagyon különlegesen jó, az ilyen kiemelkedően jó, amikor mi jól működünk egymással, akkor nagyon jó dolgok történnek.”
Friderikusz Sándor közben feltette a lényegi kérdést. „Egyszerűsítek a kérdésen. Mondjuk, ha együtt is vannak, de az belefér, hogy akár lelki, akár testi kilengések legyenek? Bármelyik fél részéről?” Adél lecsapott a lehetőségre. „Na jó, őszinte leszek. Én azt gondolom, hogy lesznek és csak abban tudok bízni, hogy leszünk annyira okosak és leszünk annyira észnél, hogy amikor oda eljutunk, akkor azt mondjuk, hogy menjünk tovább, együtt!”
