Ilyen egy New York legbetegebb COVID-19 fertőzötteivel eltöltött nap
Egy intenzív osztályon dolgozó ápoló, aki a személyazonosságát nem kívánta felfedni, a Vice hasábjain meséli el, hogyan kell elképzelni a COVID-19 által sújtott mindennapokat a frontvonalon.
A leírását rögtön egy sokkoló, ugyanakkor tanulságos mondattal nyitja, szerinte amíg nem vagyunk jelen, nem fogjuk tudni megérteni a különbséget a „mi mindent megteszünk, de egyszerűen semmi nem működik”, és az „ennyi volt, feladjuk” között.
„Mindig is tudtam, hogy az intenzív osztályon van a helyen, mindig nagy örömömre szolgált a segítségnyújtás a legkilátástalanabb helyzetben lévő családoknak. De úgy érzem, már nem vagyok rá többé képes, minden tiszteletem a kollégáimé, akik még bírják”
Az ápoló szerint a járvány tetőpontján napi három beteget vontak az ő gondozása alá, ami elsőre nem hangozhat soknak, de elmondása szerint egy 12 órás műszak minden percében fontos résen lenni minden egyes betegnél, három esetében pedig elképesztően kimerítő. Normál esetben a betegség súlyosságától függően egy ápolóra csak 1-2 beteget bíznak.
A betegek átvizsgálása (vérnyomásmérés, pulzusmérés) a COVID-19 fertőzöttek esetén különösen nagy körültekintést igényel, mivel korlátozottak a védőfelszerelés-készletek, és törekedni kell a testi kontaktus minimalizálására. A nővér elmondása szerint a fertőzöttek nagy része, akivel a COVID-részlegen dolgozik lélegeztetőgépen van, és gyógyszerekkel érzéstelenítették őket az alacsony oxigénszintjük miatt.
Kiemeli, hogy sok esetben hassal lefelé fordítják őket, mivel ha a betegek a hátukon vannak, gyakran elfekszik a tüdejük egyes részeit, a hasrafekvés esetén viszont könnyebbé válhat a levegővétel, ami ennél a fertőzésnél mindennél fontosabb.
A nővér beszámolója szerint a legkockázatosabb periódus, amikor valami probléma adódik az egyik beteggel, mivel a teljes védőfelszerelés felvételéhez legalább 90 másodperc szükséges, ennyi idő pedig nem feltétlenül áll rendelkezésre, ha a beteg oxigénellátása kritikus mértékben lecsökken.
Mivel a családtagokat nem engedik be a fertőzésveszély miatt, javarészt videóplatformokon zajlik a kommunikáció, azonban mindenkit az őrület határára sodor a helyzet, mivel jelen esetben élet és halál között mozgó betegekről beszélünk. Ez a történetben szereplő ápolóban is sokszor azt az érzést kelti, hogy nem igazán van remény ezeknél a betegeknél:
„Számomra a legijesztőbb, hogy akik intenzív osztályra kerülnek, és ott is maradnak, azoknál nem valószínű a felépülés. Néhányan jobban lesznek annyira, hogy hosszú távú gondozásra berendezett részlegekre szállítsák át őket, ám a nagyon beteg fertőzöttekre szörnyű kimenetel vár, a kár, amit a vírus okoz a tüdejükben, visszafordíthatatlan”
Az ápoló a beszámolóját egy beismeréssel zárja, tisztában van vele, hogy nem lenne szabad feladni és vészjóslónak lenni, ám ha mindennap átélné más is azt, amit ők tapasztalnak, akkor teljes mértékben megértenék. Még ha a fertőzési ráta csökken is valamennyit, hosszú idő lesz, mire a kórházakon megfelelő mértékben enyhül majd a nyomás.
A koronavírus ellen a védőoltás tűnik az első számú harci eszköznek, de elkészül-e valaha egyáltalán?
