Gyermekbántalmazási válság alakult ki Dél-Koreában
Az elmúlt idők során több olyan eset is történt Dél-Koreában, ahol egészen pici gyermekek nagyon súlyos fizikai és mentális abúzus áldozatává váltak, amelynek hatására a publikum nagyon súlyos büntetést követel az elkövetőkre.
A nyilvánosság teljes felháborodásának katalizátora a 16 hónapos Jeong-in esete volt, aki 2020. október 13-án hunyt el egy szöuli kórházban – számolt be róla a Deutsche Welle. A fiatal kislányt borda-, csípő-, kulcscsont- és koponyatöréssel szállították a kórházba, és bár az orvosok megpróbálták megmenteni, nem maradt sok esélyük.
A 16 hónapos kislány egyébként egy örökbefogadott kislány volt, és az örökbefogadó szülői állítása szerint azért keletkeztek ezek a súlyos sérülések, mert egy szerencsétlen baleset folytán elejtették. A valóság azonban ennél sokkal sötétebb: a kislány hosszantartó bántalmazás áldozata lett, ezért az örökbefogadó szülei ellen emberölés miatt indult eljárás.
Egy másik, nagy felháborodást keltő eset során egy tízéves kislány vesztette életét Szöultól délre február 8-án, aki szintén egy túlkapás áldozata lett. A kislány gyámjai, a nagynénje és a nagybátyja, elmondása szerint a gyermek nem tudott rendesen viselkedni, ezért úgy akarták megnevelni, hogy víz alá tartották a fejét – egy olyan módszerrel, amit konkrétan terroristák kínvallatására szoktak alkalmazni, és a nemzetközi jog alapján is elítélt.
Egy harmadik esetben egy hároméves gyermeket hagyott magára az őt egyedül nevelő édesanyja, akit végül hónapokkal később, félig mumifikált állapotban találtak meg a házban. Egy negyedik esetben pedig egy kéthetes kisfiút vertek halálra azért, mert túl sokat sírt és kihányta a tejet, amit kapott.
Lee Bong Joo professzor elmondása szerint a dél-koreai társadalom már sokkal jobban ügyel az ilyen esetekre, mint korábban, azonban a járvány alatt nem látott napvilágot annyi eset, feltehetően a bejelentés és a segítségadási lehetőség korlátozódása miatt:
„A legnagyobb félelmem, hogy az abúzus és hanyagság mértéke növekszik a koronavírus-járvány alatt, de nem jelentik úgy be, ezért a rejtett esetek eltitkolva maradnak, ami pedig a jövőnkre nézve jelent kiemelt problémát”
A járványra való tekintettel a dél-koreai kormány is felfüggesztette a gyermekvédelmi hatóságok látogatási lehetőségeit, ezen felül a tanáraik sem tudtak úgy figyelni a gyerekekre az online oktatás miatt, mely szintén hozzájárulhatott a gyermekbántalmazási esetszámok csökkenéséhez.
Egy nemrég nyilvánosságra hozott ENSZ-jelentésből is kiderült, hogy a gyermekekre kifejezetten rossz hatással volt a COVID-19, megugrott a gyermekbántalmazás mértéke. Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy a járvány egy „gyermekjogi válságot” is előidézett.
„Ha megvizsgáljuk az elmúlt idők tanulmányait, láthatjuk, hogy a családokon belül a lezárások miatt jelentősen megnövekedett a stressz mértéke, és arra is van bizonyíték, hogy a gyermekek tartós otthonmaradása miatt növekedtek a konfliktusok is a szülők és a gyermekek között”
tette hozzá Lee professzor.
A lezárások alapvetően sokkal nagyobb nyomást helyeztek a szülőkre, akik az ENSZ jelentése szerint 70 százalékban a gyermekbántalmazás elkövetői. A járvány miatt megnehezedő gyermekgondozás pedig elsősorban érzelmi abúzushoz és szülői hanyagsághoz vezetett, főleg a fiatal gyermekek esetében.
Járvány ide vagy oda, a gyermekek kínzása mindig egy érzékeny pont a társadalom számára, nem véletlenül okoztak a fent említett esetek különösen nagy felháborodást Dél-Koreában. Ezek hatására egyre több szervezet dolgozik különböző tanulmányokon, melyekkel rá kívánnak világítani a gyermekbántalmazás és szülői hanyagság hosszú távú hatásaira.
Lee professzor szerint a szörnyű esetekben a szegénység is nagy szerepet játszik az összes társadalmi probléma közül, de egyéb társadalmi tényezők is befolyásolják a helyzetet, mint a dél-koreai családmodell átalakulása. Korábban három generáció élt egy fedél alatt, akik el tudták egymást látni, ám mára már a fiatal szülők magukra maradnak a gyermekekkel, amely növeli a bántalmazás veszélyét.
Egyes dél-koreai politikusok különböző javaslatokkal álltak elő a helyzet megoldására, például a gyermekbántalmazókat fenyegető börtönbüntetés megduplázásával. Lee szerint azonban ez a fajta szigor nem fog megoldani semmit, sokkal átfogóbb megoldás kell ennél.
Nehezíti a helyzetet, hogy az elmúlt évek során Dél-Korea nagyon sok gyermekvédelmi szolgáltatást privatizált, például az örökbefogadást is, ez azonban számos problémához vezetett. A Holt Korea nevű örökbefogadási szolgáltatás esetében például megállapították, hogy a 16 hónapos Jeong-in esetében elmulasztották a látogatási kötelezettségeiket.
Dél-Korea elkezdett azon dolgozni, hogy ezt a folyamatot visszafordítsa, és elkezdtek „visszaállamosítani” néhány privatizált gyermekvédelmi szolgáltatást. Lee professzor beszámolója szerint eddig például a szülők egyszerűen megtagadhatták az együttműködést, ha egy magánellenőr jött ki, azonban mostantól a dél-koreai rendőrség fog megjelenni az ellenőrzéseken.
Lee végül éles kritikával illette a dél-koreai kormányt, hogy vajmi kevés tevés ez a részükről, ha a központi költségvetésből alig különítenek el forrásokat a gyermekvédelemre, összehasonlítva az idősekkel, akik számára jóval nagyobb forrásokat biztosítanak. A professzor tudni is véli, mi ennek az oka:
„A kormány prioritásai megváltoztak, és immáron a választási győzelem áll a fókuszban. A gyerekek, mint tudjuk, nem szavazhatnak…”
