ENSZ: sokkal rosszabb az erőszak Dél-Szudánban a 2019-es békeszerződés óta
Az ENSZ egy nagyon aggasztó jelentést tett közzé a kelet-afrikai Dél-Szudán kapcsán, melyből kiderült, hogy a hatéves polgárháborúra pontot tevő 2019-es békeszerződés ellenére a tavalyi évben elterjedtebbé vált az erőszak.
Yasmin Sooka, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága dél-szudáni irodájának vezetője úgy fogalmazott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt, hogy az erőszakos cselekmények mennyisége és mértéke a tavalyi évben jelentős meghaladta az 2013 és 2019 közötti erőszakot:
Sooka megerősítette, hogy az ország háromnegyedében új szintekre emelkedett a különböző milíciák által elkövetett erőszak mértéke, és félelmetes jeleneteket tapasztaltak: a gyermekek fegyverrel a kezükben járkálnak az utcákon, a nőkkel pedig úgy kereskednek a konfliktus fészkében, mintha egyszerű ingóságok lennének.
Hozzátette: a civilek olyan fegyvereket is láttak a militánsoknál, amelyeket a polgárháború során korábban nem. Nem véletlen, hogy novemberben az Amnesty International azt javasolta, ne lazítsanak a Dél-Szudánra kivetett fegyveres embargón, mivel de facto nem változott a közbiztonsági helyzet.
Barney Afako, a tanács egyik tagja megjegyezte, hogy az önkormányzati szintű hatalmi vákuum ahhoz vezetett, hogy a rivális etnikai csoportok között súlyos erőszak tört ki. Mint mondta, az erővonalak elsősorban a Dinka milíciákkal szövetkező Nuerek és a Murie etnikumhoz tartozó fegyveresek között húzódnak.
Sooka hozzátette, hogy az erőszak azért tud ilyen zökkenőmentesen működni, mert a militánsok tudják, nem fogják felelősségre vonni őket ezért. Szerinte ebből kifolyólag megállapítható, hogy az erőszakot felülről koordinálják, ami már meghaladta azokat a szinteket, amelyeket a polgárháború eső szakaszában tapasztaltak.
Mint mondta, egyes helyeken „szándékosan és szisztematikusan” felgyújtják a lakóépületeket, a nőket pedig elrabolják, megerőszakolják, csoportosan megerőszakolják, prostitúcióra kényszerítik, esetenként pedig házasságra kényszerítik. A gyermekek esetében sem jobb a helyzet, többeket már elraboltak és gyermekkatonaként alkalmazzák őket.
Több évtizednyi polgárháború után Dél-Szudán még 2011-ben szakadt el Szudántól, és kiáltotta ki az önállóságát, legfőképpen a Szudán által alkalmazott „oszd meg és uralkodj” magatartása miatt, amelyet a határ mentén található számtalan törzzsel szemben alkalmazott.
Dél-Szudánban azonban a helyzet romlásnak indult, és a következő két évben felperzselték a korábbi törzsi indulatokat, amely ahhoz vezetett, hogy 2013-ban polgárháború tört ki. A polgárháború oka az volt, hogy fellázadtak az etnikailag a Dinkákhoz tartozó alelnökhöz hű tábornokok a Nuer etnikumhoz tartozó elnök ellen. A lázadás oka az volt, hogy az akkori elnök kirúgta az alelnökét arra hivatkozva, hogy puccsot szerveztek ellene. A dél-szudáni polgárháború során körülbelül 400 ezren vesztették életüket és több millió menekültek el az országból, főként Szudánba és Ugandába.