A koronavírus-járvány morális kérdései, 2. rész: ki részesülhet előnyben?
A döntéseket csupán akkor kell meghozniuk az orvosoknak, amikor a kórház ellátórendszere óriási nyomás alá kerül és az összeomlás veszélye fenyeget, azonban a lakosság egy részének hátrányba helyezése pusztán életkor és egészségügyi állapot szerint mély etikai és morális kérdéseket vet fel.
Ez még inkább igaz annak a fényében, hogy tudjuk, az emberek egy része alapvetően fogékonyabb a fertőzésekre. Akik már most arra szorulnak, hogy etessék, öltöztessék és fürdessék őket, nehezebben tudják betartani a társadalmi távolságtartás szigorú szabályait.
Mindeközben a koronavírus-járvány több száz idősotthonban fertőz és szedi az áldozatait. Angliában és Walesben a halottak egyharmada ezekből az intézményekből való, hetente pedig majdnem 2 ezren esnek áldozatául a kórokozónak. Hasonló adatok érkeznek más európai országokból és az Egyesült Államokból is, ahol a COVID-19 fertőzéssel kapcsolatos elhalálozások egynegyede idősotthonokban történt.
„Évek óta tudjuk, hogy az életkor előrehaladtával az egyének egészségügyi állapota és ellenállóképessége drasztikusan csökkenhet – ezt tapasztalhatjuk az idős emberek körében. Az, hogy valaki ellátásra szorul egy otthonban vagy a saját lakásában, nem jelentheti azt, hogy feltétele legyen a kórházba szállításnak vagy a megfelelő, adekvát kezeléseknek.”
áll az Age UK brit jótékonysági egyesület közleményében.
A Brit Orvosi Kamarának írt nyílt levelében a fogyatékossággal élő emberek jogaiért küzdő szervezet, a Disability Rights UK a következőképpen fogalmazott:
„A COVID-19 fertőzés kezelésének nem az alapján kellene megvalósulnia, hogy a társadalom többi tagja miként értékeli az eltérő életsorssal rendelkező embereket. Mi kiállunk a szellemi és fizikai fogyatékossággal élő állampolgárok mellett a pandémia alatt is.”
Az Egyesült Államok jogvédő szervezetei ugyanúgy figyelmeztették az illetékeseket, hogy súlyos, sokszor halálos diszkrimináció történik a rokkantakkal és szellemi sérültekkel szemben.
Több országban azonban egyszerűen nincs idő azon gondolkodni, hogy éppen kinek milyen jogai vannak. Sajnos ez a helyzet. Az orvosoknak rendkívül nehéz döntéseket kell meghozniuk azzal kapcsolatban, hogy kiket részesítsenek előnyben, ezt pedig rövid idő alatt kénytelenek megállapítaniuk.
Az Egyesült Államokban már léteznek olyan útmutatók, amelyek a lélegeztetőgépek potenciális hiányára irányulnak. A New York Times információi szerint Alabama, Arizona, Kansas, Louisiana, Maryland, Michigan, New York, Pennsylvania, Tennessee, Utah és Washington államokban is előre meghatározták a fontossági sorrendet a betegeknél.
Néhány állam hivatalos ajánlásaiban az orvosoknak azt javasolják, hogy a neurológiai károsodással, demenciával vagy AIDS-szel küzdő pácienseket ki kell zárni a lélegeztetőgépes ellátásból.
Az alabamai dokumentumban a következőket írják:
„A súlyos mentális betegek, előrehaladott demens személyek és a komoly, traumatikus agyi sérülésekkel élő egyének nagyon rossz jelöltek a lélegeztetőgépes kezelésekre. Ennek ellenére a szellemileg visszamaradott emberek és az agysérüléseket szenvedett emberek boldog életet élhetnek.”
Ezt az egy évtizede publikált ajánlót azóta lecserélték, viszont továbbra sem fogalmazták meg benne a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos prioritási sorrendeket.
Az első rész a következő cikkünkben olvasható:
