A koronavírus-járvány morális kérdései, 1. rész: ki éljen és ki haljon?
A védőfelszerelések és életmentő készülékek, valamint a betegágyak hiánya arra kényszerítik a kórházban dolgozó szakembereket, hogy tragikus döntéseket hozzanak a koronavírus-járvány közepette arról, kit kezeljenek és kit hagyjanak saját sorsára.
Furcsa módon némák a COVID-19 betegekkel teli kórházi szobák az olaszországi Lodiban. Bár a klinika folyosóin zajlik az élet és az ápolói stáb szüntelenül mozgolódik, a páciensek alig hallatnak magukról. Ezt Stefano Di Bartolomeo mondta, aki egy tapasztalt orvosnak számít, a pandémia okozta helyzet azonban még őt is meglepte.
„Mindenkinek van egy kis zsákja, amelyben a személyes holmijait tartják, ez pedig sokszor lelóg a kézikocsikról”, mondta Di Bartolomeo, aki egyébként aneszteziológusként dolgozik a lodi kórházban. Senki sem látogathatja meg a betegeket, ezért a telefon az egyetlen lehetséges módja a kommunikációnak. A kritikus állapotban lévő páciensek közül sokan fel sem fogják, mennyire súlyosak a tüneteik. Még akkor sem panaszkodnak, amikor már csak nehezen tudják venni a levegőt.
A legszokatlanabb az, amikor felszabadul egy ágy az intenzív osztályon, ugyanis nem tehetik át egyből a kritikus betegeket, hanem el kell dönteniük, kit válasszanak ki a lélegeztetőgépes kezelésekhez.
Di Bartolomeónak van jártassága az epidemiológiában is, ő maga Lodi városának kórházában március közepén kezdett. Sokkoló volt számára, amit mindjárt március 13-án tapasztalt – a koronavírusos betegek száma akkorra elérte az 1 100-at.
„A kórház megpróbál úrrá lenni a helyzeten, egyúttal azonban teljesen túlterheltté válik”, mondta kissé letört hangon.
Di Bartolomeo jelenleg azon a részlegen dolgozik, ahol a pácienseket légzőmaszkokra kötik és várják az intenzív osztályra való áthelyezésüket. Az intenzíven aztán altatás mellett intubálhatják őket és lélegeztetőgépek segítségével szolgáltathatják a tüdejük számára a nélkülözhetetlen oxigént.
„Néhány páciens túlságosan idős és beteg, ezért csak oxigénmaszkra tesszük őket. Sajnos ők már nem számítanak potenciális jelölteknek az invazív, lélegeztetőgépes CPAP kezelésekhez.”
tette hozzá Di Bartolomeo.
Miközben a regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma a világon átlépi a hárommilliót, a COVID-19 járvány az egészségügyi intézeteket a túlterheltség szélére sodorta. Április 28-ig összesen 212 ezer ember vesztette életét a kialakult komplikációk következtében. A világ 210 országában a kórházak non-stop fogadják a betegeket ugyanazokkal a szörnyű tünetekkel.
Sok helyen a létfontos eszközök, úgymint a lélegeztetőgépek, a védőfelszerelések, de még a szakmai stáb is hiánycikkekké váltak. Az orvosok arra kényszerültek, hogy kiválasszák, kik kapjanak életmentő kezeléseket.
De hogyan lehet egy emberi életet a másik fölé helyezni anélkül, hogy morális csorbát szenvedjen az ezt eszközölő orvos vagy ápoló? Az egészségügyben dolgozó szakemberek próbáltak kialakítani egy normatívát, amely valamiféle logikát tett a dolgok mögé, azonban ezt többen is nagyon erősen kritizálták az embertelensége miatt.
Március 23-án a New England Journal of Medicine (NEJM) tudományos lap hasábjain egy etikai útmutatót publikáltak, amelyben kiemelték a pandémiával kapcsolatos eljárásokat. Az ajánlásban az olvasható, hogy az emberek kezelésénél az érkezési sorrendet nem szabad figyelembe venni, helyette a súlyos tüneteket mutató fiatalabb betegeket kell előnyben részesíteni az idősekkel szemben.
Az olasz orvosok eszerint a „kódex” szerint járnak el – az kapja meg a leggyorsabb kezelést, akiről tudni vélik, jobb kilátásai lehetnek a gyógyulás szempontjából. Az egyik, március 6-án keltezett útmutató szerint az egészségügyi dolgozók háborús körülmények között végzik a munkájukat és szükséges lehet bevezetni életkori korlátozásokat az intenzív osztályra való átszállítási jogosultsággal kapcsolatban.
„A legfontosabb tényező a lehető legtöbb megmenthető élet és a túlélők életkilátásainak maximalizálása”, mondta Ezekiel Emanuel, a Pennsylvaniai Egyetem Orvosetikai Tanszékének igazgatója, aki egyben a publikáció társszerzője is.
A szakemberek érvelései amellett szólnak, hogy az egészségesebb embereknek sokkal nagyobb esélyük van a túlélésre, ezáltal pedig a várható élettartamuk is magasabb.
Bár elméletben ez fantasztikusan hangzik, gyakorlatban többen is kifogásolják az értelmét. Például a lélegeztetőgépre kötött fiatal és idős személynek is ugyanannyi az esélye az elhalálozásra kezelés nélkül. Ebben az esetben nem igaz a tanulmányban szereplő állítás, mivel a fiatalabb egyén ugyanúgy életét vesztené függetlenül a korától.
A NEJM lapban nyomatékosítják, hogy az egészségügyben dolgozó orvosokat és nővéreket előnyben kell részesíteni még a páciensekkel szemben is. A frontvonalakban tevékenykedő szakemberek számára elengedhetetlen a védőfelszerelések biztosítása, valamint a megfelelő kezelések azonnali alkalmazása fertőzésgyanú esetén, mivel az orvosok és nővérek pótlása ezekben az időkben rendkívül nehéz feladat.
„Tisztában kell lenniük a pácienseknek azzal, hogy ha bekerülnek az intenzív osztályra és rákötik őket a lélegeztetőgépre, az még nem jelenti biztosan azt, hogy rajta is maradhatnak. Akkor történhet változás, ha egy orvos vagy nővér sürgős kezelésre szorul és elfogytak az életmentő készülékek. Ebben az esetben mindenekfelett őket kell elsőbbségben részesítenünk.”
írják a közleményben.
Közben a német orvosok érdekes módját választották a nemtetszésük kifejezéséhez:
