A Collider cikke szerint a film különlegessége abban rejlik, hogy a pokol vízióját az űrbe helyezi át, és ezzel egyedülálló atmoszférát teremt. A történet 2047-ben játszódik, amikor egy mentőcsapatot küldenek a Event Horizon nevű űrhajó felkutatására, ami hét évvel korábban rejtélyes módon eltűnt első útján. A legénység azonban nem csupán elhagyatott folyosókat talál, hanem egy olyan hajót, amely – a Collider megfogalmazása szerint – „szó szerint megjárta a poklot és visszatért onnan”. Ez a kiindulópont már önmagában is hátborzongató, hiszen a tudományos-fantasztikus kereteken túl természetfeletti borzalmak is megjelennek.

A film egyik legnagyobb erőssége a hangulatépítés. A Collider kiemeli, a produkció „a fénysebességnél gyorsabb utazást ötvözi a természetfeletti horrorral”, amelyet a nyomasztó hangdizájn és a kísérteties vizuális megoldások tesznek még intenzívebbé. A néző így nemcsak egy sci-fi kalandot kap, hanem egy olyan élményt, amely az egzisztenciális félelmeket is felszínre hozza.

A gyakorlati trükkök és effektek szintén hozzájárulnak a film időtállóságához. „A gyakorlati effektek, különösen a legénység rémálmainak groteszk megjelenítése, évtizedek múltán is nyugtalanítóak maradtak”. Ez a fajta képi világ a mai napig képes hatni a közönségre, és megkülönbözteti a filmet a korszak többi sci-fi produkciójától.

Az Event Horizon különösen Halloween idején vált népszerű választássá, hiszen egyszerre nyújt űrbéli izgalmakat és hátborzongató horrorélményt. A film alulértékelt státusza ellenére a rajongók körében egyre inkább klasszikusként tartják számon, amely képes volt újradefiniálni a sci-fi horror műfaját.

Összességében a Event Horizon nem csupán egy 1990-es évekbeli sci-fi, hanem egy olyan alkotás, amely a mai napig képes félelmet kelteni és elgondolkodtatni. A film ideális választás mindazoknak, akik „űrbéli thrillereiket egzisztenciális rettegéssel és kikerülhetetlen intenzitással szeretnék fogyasztani”.