Bár a western a 20. század elején az amerikai filmipar meghatározó műfajának számított, a hatvanas évekre már érezhetően átalakulóban volt, miközben nemcsak az Egyesült Államokban, hanem nemzetközi szinten is egyre több alkotó próbálta újraértelmezni az amerikai vadnyugat mítoszát.

Az évtized minden egyes éve emlékezetes alkotásokat hozott, amik közül több nem csupán megőrizte a hagyományokat, hanem új irányba is terelte a műfajt, legyen szó klasszikus hollywoodi westernekről vagy az akkoriban felfutó spagettiwesternekről.

1960 – A hét mesterlövész

A 60-as évek nyitányát egy rendkívül erős alkotás jelentette: A hét mesterlövész ugyan Akira Kuroszava A hét szamuráj című filmjének feldolgozása, mégis önálló, karakteres westernként vonult be a filmtörténetbe. Yul Brynner, Steve McQueen, Charles Bronson és James Coburn együttese, valamint John Sturges rendezése olyan lendületet adott a filmnek, amely sokak szerint a műfaj egyik csúcspontját jelenti.

1961 – Jó fiú és rossz fiú

Michael Curtiz rendezése John Wayne főszereplésével a klasszikus westernhagyományok egyik utolsó nagy képviselője. A film különleges hátteréhez tartozik, hogy Curtiz betegsége miatt a forgatás befejezését Wayne vette át, így biztosítva, hogy az alkotás elkészüljön – írja a Collider az összeállításában.

A történetben Wayne egy texasi rangerkapitányt alakít, aki kénytelen szövetségre lépni egy bűnözővel, miközben komancs támadások fenyegetik a vidéket.

1962 – Aki megölte Liberty Valance-t

John Ford fekete-fehér westernje azért is különleges, mert ez volt az első alkalom, hogy John Wayne és James Stewart együtt szerepeltek a vásznon. A Dorothy M. Johnson novellájából készült film gyakran szerepel minden idők legjobb westernjeinek listáján, és sokak szerint a klasszikus korszak lezárásának egyik jelképe.

1963 – A vadnyugat hőskora

Bár a film premierje technikailag 1962 végére esett, országos bemutatójára csak 1963-ban került sor. Henry Hathaway, George Marshall és John Ford közös munkája monumentális tablót fest az amerikai vadnyugat történetéről, a 19. század elejétől egészen annak végéig, miközben számos ikonikus színész tűnik fel a vásznon.

1964 – Egy maréknyi dollárért

Sergio Leone filmje végleg megváltoztatta a western arculatát. Clint Eastwood „névtelen férfija” San Miguel városába érkezik, ahol két rivális banda közé ékelődve manipulálja az eseményeket. A film nemcsak Eastwood karrierjét indította új irányba, hanem a spagettiwestern műfaját is világszerte ismertté tette.

1965 – Pár dollárral többért

A Leone–Eastwood együttműködés második darabja tovább mélyítette a karakterközpontú történetmesélést. A történet középpontjában egy törékeny szövetség áll, amely Clint Eastwood és Lee Van Cleef karakterei között alakul ki egy hírhedt bandita elfogása érdekében.

1966 – A jó, a rossz és a csúf

A trilógia záródarabja sokak szerint minden idők egyik legjobb westernje. A hosszú beállítások, a végletekig fokozott feszültség és Ennio Morricone ikonikus zenéje együtt teremtették meg azt az atmoszférát, amely a filmet halhatatlanná tette.

1967 – Férfi a férfihoz

Lee Van Cleef főszereplésével készült bosszúwestern, amely bár kevésbé ismert, mégis tökéletesen példázza az olasz westernfilmek stílusjegyeit, a hangsúlyos erőszakot és a morálisan összetett karaktereket.

1968 – Volt egyszer egy Vadnyugat

Sergio Leone epikus alkotása újraértelmezte a műfajt azzal, hogy Henry Fondát – a klasszikus hősfigurát – könyörtelen gonosztevőként ábrázolta. A film lassú tempója és grandiózus képei máig meghatározóak.

1969 – Butch Cassidy és a Sundance kölyök

Paul Newman és Robert Redford párosa friss hangot hozott a westernbe, miközben a történet a hanyatló vadnyugat szimbólumává vált. A film egyszerre búcsú a klasszikus westerntől és előfutára az új-hollywoodi szemléletnek.