A kislány egy álló emeletes buszról lépett le, amikor a 61 éves Stephen Worden fehér Iveco Daily járművével a füves padkára hajtott, és elgázolta Millie‑t, valamint 2 másik gyermeket. Millie hat nappal később, szülei mellett hunyt el a kórházban.

A másik két gyermek – egy 16 éves fiú és egy 15 éves lány – súlyos, de nem maradandó sérüléseket szenvedett. Wordent a Preston Crown Court bíróság 12 hónap börtönbüntetésre ítélte, valamint 2 évre eltiltotta a vezetéstől, miután bűnösnek vallotta magát gondatlan vezetés okozta halálban és két súlyos sérülés okozásában.

Millie édesapja, Joseph Gribble így emlékezett kislányára: „Millie volt a szívverésem, a világom, az ok, amiért mindenben jobbá akartam válni. A fájdalmat és a szívfájdalmat, amit Millie elvesztése okozott, nem lehet szavakba önteni, de megpróbálom.”

„Millie nagyon közel állt az egész családhoz, a szemem fénye volt. Ő volt a világom, mindent együtt csináltunk: fociztunk, úsztunk, új kalandokat éltünk át, és filmeket néztünk, amikor velem volt. Millie az én szememben soha nem tett semmi rosszat, csintalan, de szeretetteljes természete volt. Büszke vagyok rá, hogy a lányomnak nevezhetem, és mindig az is marad. Millie mindenkit elbűvölt, aki találkozott vele.”

Joseph Gribble arról is beszélt, hogy a veszteség feldolgozhatatlan számára: „Az órák, a napok, a hetek telnek, de a fájdalom mindig ott van, nincs menekvés. Az életem romokban, elvesztettem minden célt. Minden nap nehéz, van, hogy még nehezebb, és mélyre kell ásnom a családomért és a gyönyörű, csodálatos kislányomért, akinek sosem volt esélye teljes életet élni.”

„Én vagyok Millie Joy Gribble anyukája, a legszebb 6 éves kislányé, akit valaha kívánhatnál. Egy kislányé, akinek hosszú, sötétbarna haja volt, gyönyörű nagy kék szeme, amelyben mindig ott csillogott a fény, és egy nagy, huncut mosolya, ami bárkinek megolvasztotta volna a szívét. Millie olyan volt, aki pusztán a jelenlétével beragyogta a szobát. Mindenki ismerte Millie‑t, és mindenki szerette őt.” – idézi a Mirror.

„Összetöri a szívemet és fájdalmat okoz tudni, hogy az álmai soha nem fognak megvalósulni. Millie minden nap elmondta, mennyire szereti a családját, és mi végtelenül szerettük őt. A gyönyörű kislányom nemcsak a lányom volt, hanem a legjobb barátom, a mindenem. Hiányzik a vidám, ártatlan energiája, a hangja, a nevetése, a keze az enyémben. Hiányoznak az öleléseink. Egyszerűen minden hiányzik belőle. Csak vissza akarom kapni a gyönyörű kislányomat.”

Martin Wilcock, a Lancashire-i rendőrség közlekedési egységének vezető nyomozója is megszólalt: „Tudom, hogy ma a média figyelme Wordenre és az ítéletére irányul, de a gondolataim Millie‑vel és szeretteivel vannak. Millie halála mély és tartós hatással van a családjára. Nyilvánvaló számomra, hogy ha ismerted Millie‑t, szeretted őt. És ő valaki, akit hihetetlenül hiányolnak. Bár nem az én dolgom kommentálni az ítéletet, remélem, Millie tragikus halála ráirányítja az emberek figyelmét a gondatlan vezetés veszélyeire.”