Yamamoto 22 éves volt, amikor ellátogatott az első Oszakában megrendezett világkiállításra, ahol a svájci pavilon – a „Fény fája” néven ismert installáció – fényképezése közben találkozott egy fiatal nővel, Marlies-szal, aki a pavilon személyzetéhez tartozott. A nő odalépett hozzá, és megkérte, hogy készítsenek közös képet.

„Megígértem neki, hogy előhívom a képet, és visszahozom neki egy másik napon” – idézte fel Yamamoto. Ugyanakkor amikor visszatért, Marlies épp nem dolgozott, és a két fiatal soha többé nem találkozott – egészen mostanáig.

Yamamoto elmondása szerint nem szerelem volt első látásra, hanem „valami olyasmi, mint a csodálat”. Bár az évek során megnősült, három gyermeket nevelt fel, és jelenleg feleségével él Kiotóban, az emlék sosem halványult el benne. Még a nő nevét is megőrizte emlékezetében – bár kissé pontatlanul –, Maris Müllerként.

A sors keze

Amikor 2025-ben ismét Oszakában rendezték meg a világkiállítást, Yamamoto megragadta az alkalmat, és felkereste a svájci pavilont, hogy segítséget kérjen Marlies felkutatásában. Meglepetésére a pavilon munkatársai valóban megtalálták a nőt. Mint kiderült, a pavilonban működő Heidi kávézót vezető Philipp Mosimann szülei közeli barátai voltak Marlies-nak, aki még tanúként is részt vett az esküvőjükön.

Mosimann, aki magát „Expo-babának” nevezi, mivel szülei az 1970-es kiállításon is dolgoztak, így fogalmazott: „Úgy érzem, ez az, amiről az Expo szól. A kultúrák iránti kölcsönös szeretet.”

Yamamoto egy különleges ajándékot készített Marlies számára: egy albumot, amelybe beleragasztotta az 55 évvel ezelőtti közös fotót, annak mesterséges intelligenciával feljavított változatát, valamint egy saját képet a svájci pavilonról. Mosimann segített eljuttatni az albumot Zürichbe, ahol Marlies ma is él, egészségesen – írja a South China Morning Post.

A svájci nő válaszul képeket küldött vissza, amiket 1970-ben Japánban készítettek róla, valamint fotókat az ajándékról, melyeket most kapott. Egy hónappal később a két idős ember újra kapcsolatba lépett, és e-mailen keresztül – mesterséges intelligencián alapuló fordítóeszközök segítségével – újra felvették a barátság fonalát.

A 2025-ös oszakai világkiállítás április 13. és október 13. között zajlott „A jövő társadalmának megtervezése az életünkért” mottóval, egyik altémája pedig a „Kapcsolatok építése” volt. A záróünnepségen Shigeru Ishiba volt japán miniszterelnök így fogalmazott: „A megosztás helyett a szolidaritást, a szembenállás helyett a toleranciát választva sikerült egy olyan expót létrehoznunk, amely sokak számára örömforrást jelentett.”