Elhunyt D’Angelo, a neo-soul úttörője és az R&B egyik legnagyobb hatású alakja. Az 51 éves énekes halálát családja erősítette meg, akik közleményben tudatták, hogy hosszú és bátor küzdelem után veszítette életét a rákkal szemben.

A Variety a család hivatalos nyilatkozatát idézte: „A családunk fénylő csillaga kialudt számunkra ebben az életben… Hosszú és bátor küzdelem után összetört szívvel jelentjük be, hogy Michael D’Angelo Archer, akit a világ D’Angelo néven ismert, ma, 2025. október 14-én hazatért, és eltávozott közülünk. Szomorúak vagyunk, hogy csak emlékeket hagyhatott ránk, de örökké hálásak leszünk azért az örökségért, amit rendkívül megindító zenéjével adott a világnak.”

„Arra kérünk mindenkit, hogy tiszteljék a magánéletünket ebben a nehéz időszakban, ugyanakkor csatlakozzanak hozzánk abban, hogy gyászunk mellett ünnepeljük is az ajándékot, amit dalaival a világnak adott.”

A zenésztársak és barátok közül sokan azonnal megemlékeztek róla. DJ Premier, aki a „Devil’s Pie” című számát producerelte, így írt: „Olyan szomorú veszteség D’Angelo halála. Annyi nagyszerű időt töltöttünk együtt. Nagyon hiányozni fogsz. Aludj békében, D’. Szeretlek, Király.”

D’Angelo pályafutása során három nagylemezt adott ki: a Brown Sugar (1995), a Voodoo (2000) és a Black Messiah (2014) mind korszakos jelentőségű alkotások voltak. A Brown Sugar a klasszikus R&B és a hiphop ötvözésével új hangzást teremtett, a Voodoo pedig a modern R&B egyik sarokköve lett, amelyért Grammy-díjakat is nyert. A Black Messiah a Soulquarians kollektíva szellemiségét vitte tovább, és új ritmikai irányokat mutatott.

Michael Eugene Archer néven született Richmondban, Virginiában, és már háromévesen zongorázni tanult. A templomi zenélés és a helyi formációk után 1993-ban szerződött az EMI-hez, majd két évvel később megjelent debütáló albuma, amely 65 hétig szerepelt a Billboard 200 listán. Később Lauryn Hill legendás albumán, a The Miseducation of Lauryn Hill-en is közreműködött.

A 2000-es években a hírnév terhe és a „szexszimbólum” szerep elutasítása miatt hosszabb időre visszavonult, majd a 2010-es években tért vissza, amikor a Black Messiah újra reflektorfénybe állította. A Harlem Apollo színpadán adott koncertje bizonyította, hogy karizmájából és zenei erejéből semmit sem veszített.

Ahmir „Questlove” Thompson, a The Roots dobosa és D’Angelo közeli barátja így emlékezett: „Az ő történetének eredete az, hogy kiválasztották – olyan helyzetben, amelyben nem is kereste vagy kérte azt, amit kapott, és mégis ő lett a kiválasztott. Igen, a bűntudat valószínűleg az első számú érzés.”

D’Angelo maga is beszélt a fekete művészekre nehezedő nyomásról: „Nem számít, hogy zenéről vagy sportról van szó. Mi, feketék mindig három-négy-öt lépéssel előrébb kell járjunk mindenki másnál, csak hogy egyenlő esélyünk legyen. Ez mindig is így volt.” Amikor az interjúkészítő megkérdezte: „Miért?”, az énekes ennyit felelt: „Miért kérdezni, hogy miért?”