Mat, aki New Crossban él menyasszonyával, Rachellel, 2024 októberében egy chicagói étteremnyitás közben észlelte az első tüneteket – egy csomót a mellkasában –, amit eleinte nem tartott komolynak. „Amikor visszatértem Angliába október végén, észrevettem, hogy a mellbimbóm befelé fordult. Akkor gondoltam, ez nem normális, és időpontot kértem az orvosomtól.”

Matet először a Lewisham Kórházba, majd a Guy’s Hospitalba irányították, ahol ultrahang és biopszia után 2024. december 23-án közölték vele: mellrákja van. „Teljesen elzsibbadtam” – mondta. A PET-vizsgálat januárban már azt mutatta, hogy a rák átterjedt a nyirokcsomókra és a csontokra, különösen a gerincére. „Ez volt az igazi gyomros” – fogalmazott.

Mat agresszív kemoterápiát választott: teljes dózisú Docetaxel és Phesgo kezelést kapott, hat ciklusban. Azonban 3 hónap után kiderült, a kezelés nem hatásos – a daganatok tovább nőttek, és már 21 elváltozást mutattak ki a gerincén, valamint áttéteket a medencében és a bordákon. „Amikor újra és újra rossz híreket kapsz, az borzasztóan frusztráló. Ráadásul az összes mellékhatás, az összes rosszullét a kezeléstől jött… Volt, hogy azt kérdeztem magamtól: miért csinálom ezt?” – mondta.

A további PET-vizsgálatok újabb áttéteket mutattak, így Mat palliatív ellátásba került, amit „szürreálisnak” nevezett. Kutatni kezdett, és végül az Enhertu nevű célzott terápiás készítményhez jutott, ami kemoterápiás hatóanyagot is tartalmaz. Bár a mellékhatások erőteljesek, Mat így is pozitív változásokról számolt be: „A mellkasi daganatok 30–40%-kal csökkentek három kezelés után, és a gerincemen már nincs áttét. Hat kezelés után azt mondták, nincs metabolikus jele a ráknak a testemben.”

Mat jelenleg háromhetente kap kezelést, és bár a betegség nem gyógyítható, az életminősége javult. Menyasszonyával közös bakancslistát állítottak össze, amin világhírű éttermek és városok szerepelnek. „Kértem egy SR1-es nyomtatványt, ami igazolja, hogy egy évem van hátra. Ez lehetővé tette, hogy hozzáférjek a megtakarításaimhoz és a nyugdíjamhoz büntetés nélkül. Azt gondoltam: ha meg fogok halni, legalább jól érezzem magam, amíg még tudom.”

Mat a férfiak figyelmét is felhívja: „A ‘mell’ szót mindig női szóként kezelik, de a férfiaknak is van mellszövetük. Fontos, hogy megértsék: a férfiak is kaphatnak mellrákot.” A Men’s VMU nevű, férfiaknak szóló támogató csoport tagjaként Mat úgy érzi, nem egyedül küzd. „Nagyon sokat számít, hogy vannak emberek, akik már átmentek ezen, vagy épp benne vannak, és megosztják a tapasztalataikat. Ettől a világ kevésbé magányosnak tűnik.” – idézte a WalesOnline.

Ross McLean, a Gateshead Health NHS Foundation Trust onkoplasztikai sebésze megerősítette: „Bár a férfi mellrák ritka, 65%-kal nagyobb eséllyel jelentkezik előrehaladott állapotban, mint nőknél. A késői diagnózis gyakran az alacsony tudatosság és a halogatás következménye. Mathew története erőteljes és időszerű emlékeztető erre a valóságra.”