Hol világvége‑forgatókönyvekbe, hol idegen bolygókra, hol pedig a mesterséges intelligencia által formált jövőbe repít minket. A Collider összeállítása szerint négy olyan film is akad, amely nemcsak a műfaj rajongóinak, hanem minden filmkedvelőnek kihagyhatatlan élményt nyújt. Ezek a történetek egyszerre gondolkodtatnak el, ráznak meg és szórakoztatnak – és mindegyik másképp mutatja meg, mire képes a tudományos‑fantasztikus film.

28 nappal később (2002) – a zombifilmek újjászületése

A zombifilmek atyjaként emlegetett George A. Romero örökségét kevesen tudták megközelíteni – egészen addig, amíg Danny Boyle 2002-ben Alex Garland forgatókönyvéből le nem forgatta a 28 nappal később című filmet. A főszerepben Cillian Murphy látható, aki Jimet, a kerékpáros futárt alakítja, aki kómából ébredve szembesül azzal, hogy egy „rendkívül fertőző, agressziót kiváltó vírus” összeomlasztotta a társadalmat.

A film különlegessége, hogy a zombikat nem lassú, tántorgó lényekként ábrázolja, hanem olyan fertőzöttekként, akik a „Rage” miatt villámgyorsan, őrjöngve rohannak – ezzel Boyle örökre átírta a műfaj szabályait. A Collider szerint a film „a többi zombifilmet halvány utánzattá teszi”, és nem véletlen, hogy kultstátuszba emelkedett, majd teljes franchise nőtt ki belőle.

A rendező idén visszatért a 28 évvel később című folytatással, 2026-ban pedig érkezik a 28 évvel később – A csonttemplom Ralph Fiennes főszereplésével.

Szellemirtók: Fagyott Birodalom (2024) – nosztalgia és démonűzés egyben

A ’80-as évek óta a Szellemirtók a popkultúra megkerülhetetlen alakjai. A 2016-os reboot nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ám Jason Reitman 2021-ben új életet lehelt a franchise-ba, amikor visszahozta az eredeti szereplők egy részét, és melléjük új generációt állított, köztük Paul Ruddot, Carrie Coont és Finn Wolfhardot.

A Szellemirtók – A borzongás birodalma ott folytatja, ahol az előző film abbahagyta: a Spengler család visszaköltözik a legendás New York-i tűzoltóállomásra, ám egy ősi ereklye kiszabadítja Garrakát, a jégdémon erejével bíró lényt. A film „teljes és totális fan service”, amely egyszerre vicces, akciódús és nosztalgikus – és különösen ajánlott azoknak, akik Finn Wolfhard miatt egy kis Stranger Things-hangulatra vágynak.

Én vagyok anya (2019) – filozófiai sci-fi a mesterséges intelligenciáról

A 2019-es Én vagyok anya a modern sci-fi egyik legizgalmasabb darabja, amely egy posztapokaliptikus bunkerben játszódik. A történet középpontjában Daughter (Clara Rugaard) áll, akit egy robot, Mother (Rose Byrne hangján) nevel az emberiség újraindításának reményében.

A film tele van váratlan fordulatokkal, és „a tudományos‑fantasztikus etika és emberiesség elemzése”, amely arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon: vajon milyen szerepet játszhat a mesterséges intelligencia az emberiség jövőjében.

A film lassan építkező, feszültséggel teli thriller, amely nem a látványra, hanem a karakterekre és a morális dilemmákra helyezi a hangsúlyt. Grant Sputore rendező „James Cameron és Ridley Scott árnyalatait idézi”, miközben saját univerzumot teremt.

Mentőexpedíció (2015) – Ridley Scott egyik legjobb sci-fije

Ridley Scott neve egyet jelent a sci-fi klasszikusokkal, és a Mentőexpedíció (The Martian) méltó folytatása ennek a hagyománynak. A film Andy Weir regényének adaptációja, amelyben Matt Damon alakítja Mark Watneyt, az űrhajóst, akit egy homokvihar után halottnak hisznek, és véletlenül hátrahagynak a Marson.

Watney tudományos leleményességgel próbál életben maradni: élelmet termeszt, kommunikációs megoldást talál, és mindent megtesz, hogy jelezze a Földnek, még él. A film hét Oscar-jelölést kapott, és Damon „érzelmileg megterhelő helyzetben is képes megőrizni a karakter földhözragadtságát”. A mellékszereplők – Jessica Chastain, Chiwetel Ejiofor, Jeff Daniels, Kristen Wiig – pedig tovább erősítik a film drámai súlyát.