Szerinte a 3I/ATLAS nevű intersztelláris objektum szokatlan pályája arra utalhat, hogy „műholdakat” juttat a Jupiterhez, egy idegen civilizáció megbízásából. A kutató a New York Postnak úgy nyilatkozott, hogy az égitest 2026. március 16‑án kerül a gázóriás közelébe, és ekkor akár „szondákat is telepíthet” a bolygó környezetébe.

Loeb a Mediumon megjelent blogbejegyzésében kifejtette, hogy a Jupiter mérete miatt „intergalaktikus jelzőfényként” vonzhatta az ATLAS‑t. „A jövőben, ahol több meleg víz lesz, több olvadás, valószínűleg több ilyen hatást fogunk látni az Antarktisz különböző területein” – mondta a Gristnek, majd hozzátette: „Pontosan a megfelelő távolságban érkezik a Jupiterhez ahhoz, hogy a Jupiter gravitációja domináljon. Ha szondákat akar kibocsátani, akkor ott kell lennie.”

Loeb számításai szerint az objektum legközelebbi megközelítésekor 53,445 millió kilométerre lesz a Jupitertől, ami szinte pontosan megegyezik a NASA által meghatározott Hill‑sugárral (53,502 millió kilométer). „A nem gravitációs gyorsulás egy apró pályakorrekciót hajtott végre, pontosan akkora mértékben, hogy a 3I/ATLAS minimális távolsága a Jupiter Hill‑sugarának értékére essen. Enélkül elvétette volna a Hill‑gömb szélét” – jelentette ki.

Még mindig sok a kérdőjel

A tudós hozzátette, ha az ATLAS valóban mesterséges eredetű lenne, „finomhangolhatta volna pályáját [mesterséges] hajtóművek segítségével”, utalva a kométa úgynevezett „jet‑struktúrájára”. Sajnos az objektum a Nap mögött érte el a perihéliumot, így földi távcsövekkel nem lehetett megfigyelni, végrehajtott‑e manővert vagy bocsátott‑e ki szondákat.

Loeb reményét fejezte ki, hogy a Jupiter körül keringő objektumokat a Juno űrszonda vagy más ember alkotta műholdak azonosíthatják. „Ha olyan technológiai műholdakat találunk a Jupiter körül, amelyeket nem mi küldtünk, az azt jelentené, hogy a Jupiter érdekes egy földönkívüli civilizáció számára.”

A kutató szerint az is jelentős következményekkel járna, ha a Föld körül nem találnánk hasonló eszközöket, mert ez „komoly csapást mérne az egónkra, hiszen azt jelezné, hogy nemcsak a Naprendszer középpontja nem vagyunk, de még a kozmikus szomszédság középpontja sem.”

A NASA kitart az álláspontja mellett

Loeb spekulációja szerint az ATLAS inkább a Jupiterhez vonzódhatott, mivel „az emberi faj csak néhány millió éve érkezett a színre, míg a Jupiter – a Naprendszer legnagyobb bolygója – már milliárd éve látható volt azok számára, akik a 3I/ATLAS küldetését elindították.”

A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, a Jupiter‑felderítő küldetés valószínűsége alacsonyabb más lehetőségeknél. Blogjában hat ATLAS‑anomáliát sorolt fel, amikre nincs magyarázat, és a Jupiter‑szondák telepítését a legkevésbé valószínűnek tartotta.

Az anomáliák között szerepel például az ATLAS egy része, ami a Nap felé mutat, nem pedig a másik irányba, ahogy a kométáknál megszokott, és amely Loeb szerint akár fénynyaláb is lehet, amellyel az objektum apró meteoritokat söpörhet ki az útjából. A NASA hivatalos álláspontja azonban változatlan: az ügynökség szerint a 3I/ATLAS egy üstökös.