Bár barátját „nagyszerű srácnak” nevezte, úgy érezte, hogy az ambícióik és életcéljaik közötti különbségek egyre nehezebben áthidalhatók. „Amikor otthon vagyok, egy olyan szakmában dolgozom, amiért nagyon lelkesedem.” Emellett barátaival jár programokra, koncertekre, és online főiskolai kurzusokat végez.

Álmai nagyok és konkrétak: „Imádom a divatot és a városi életet, és New Yorkba akarok költözni, ahol a divatipar igazán hatalmas.” Ezzel szemben a barátja elégedettnek tűnik egy vidéki kisvárosban. A nő aggodalmait tovább növelte, hogy párja egy olyan munkahelyen maradt, amelyet maga sem akart.

„A főnöke apróságok miatt kiabál vele, és gyakran fenyegeti kirúgással, pedig megvannak a képesítései ahhoz, hogy jobb cégnél, jobb helyen dolgozzon.” Hozzátette, három év után még mindig egy lakótárssal él, „egy háztömbnyire a szülei házától”, és nem mutat hajlandóságot a változásra.

A kommunikáció hiánya

Ahogy a nő új élményekbe merült, úgy érezte, párja „automata üzemmódba” kapcsolt. „Már nem úgy vesz részt a beszélgetésekben, mint régen” – írta, hozzátéve, hogy ez a fokozatos változás arra késztette, hogy „távolabbról nézze a nagy képet”. Bár biztos volt benne, hogy szereti őt és jól bánik vele, a kommunikációs szakadékot nem tudta figyelmen kívül hagyni.

Megpróbálta lehetőségekkel segíteni, például édesanyja iparági kapcsolatai révén, de „nem tett semmilyen erőfeszítést, hogy előrelépjen ezekben a dolgokban.” Saját életét így jellemezte: „Gyors módban élek, és a napjaimat élményekkel vagy valaminek az elérésével töltöm.” Bár elismerte, hogy nem mindenki mozog az ő tempójában, leginkább attól tartott, hogy „hosszú távon” a barátja nem lenne boldog a változásokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy vele maradjon.

A helyzet akkor vált igazán súlyossá, amikor a fiú játék iránti szenvedélye felerősödött, miközben a kapcsolatuk gyengült. „Szinte minden szabadidejében játszik, még akkor is, amikor meglátogatom, vagy amikor egész nap nem beszéltünk. Régen minden este beszéltünk telefonon, most viszont túl el van foglalva ahhoz, hogy valódi beszélgetést folytassunk.”

Egy hozzászóló emlékeztette: „20 évesen megvan a szabadságod, hogy olyan életet építs, amilyet akarsz. Bárkivel szakíthatsz, bármilyen okból, bármikor. Ha az álmaidat akarod kergetni és utazni, akkor érezd magad felhatalmazva, hogy ezt megtehesd.”

A nő válaszában elismerte: „Többet kell tennem az életben”, és háláját fejezte ki a támogatásért. Amikor megkérdezte, hogy szakítson-e „még akkor is, ha valójában semmi rossz nem történt”, a válasz számára egyre világosabbá vált.