Zac Howells és édesanyja, a 37 éves Nicola Crump éppen egy karácsonyi vásárra tartottak Ebbw Vale-ből (Dél-Wales) a Warwickshire-ben található Wellesbourne Airfield felé, amikor a tragédiával fenyegető helyzet kialakult.

Nicola hirtelen rosszul lett, és mielőtt félre tudta volna húzni az autót, elájult – lába pedig rászorult a gázpedálra. „5:30-kor indultunk el otthonról, és minden rendben volt. Nem reggeliztünk, mert útközben akartunk McDonald’sot venni. Lehúztam az ablakot, levettem a kabátomat. Éreztem, hogy megyek el… csorgott rólam a víz. Mondtam Zacnek: Megyek, nem érzem jól magam.”

Megpróbálta félrehúzni az autót, de csak részben sikerült: „Nem volt rendes leállósáv, csak egy kis padka – így az autóm több mint fele a forgalmi sávban maradt. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy elment mellettünk egy kamion. Aztán elájultam, mielőtt parkoló módba tehettem volna az autót.”

Igazi hős volt a fiú

Ekkor a jármű gyorsulni kezdett, és irányíthatatlanul sodródott át a sávokon. A fiú azonban nem vesztette el a fejét. Áthajolt az anyja fölött, és a kormányt megragadva a füves elválasztósávra irányította az autót, hogy lassítsa azt, majd tárcsázta a segélyhívót.

Zac így emlékezett vissza: „Nagyon féltem, de tudtam, hogy tennem kell valamit.” A 999-es hívás közben is figyelte édesanyját: „Amikor a 999-en beszéltem, láttam, hogy a hasa mozog, így tudtam, hogy lélegzik. A fiú a stop‑start gombbal le is állította a motort, így a többi autósnak nem kellett hirtelen kitérnie – írja a Mirror.

Nicola körülbelül nyolc percig volt eszméletlen. A következő emléke az volt, hogy megpillantotta a villogó kék fényeket. „Zac annyira nyugodtnak tűnt. Leállította a motort, mert van stop‑start gomb az autómon, és amikor a rendőröknek kellett a GPS, visszakapcsolta, hogy megmutassa az utat. Olyan gyorsan gondolkodott, hihetetlen.”

Nicola alacsony vérnyomás miatt ájult el, és további kardiológiai vizsgálatok várnak rá, mielőtt újra vezethetne. A Nyugat-Mercia Rendőrség azóta meghívta Zacet a rendőrkapitányságra, hogy bátorságáért elismerő oklevelet adjon át neki.

„Szó szerint megmentette az életünket, és ki tudja, még kiét. Hála Istennek, hogy ilyen gyorsan gondolkodott és ilyen bátor volt, mert mindketten meghalhattunk volna. Ilyesmire nem lehet felkészülni! Egyszerűen hihetetlen volt – az, ahogy gondolkodott, ahogy nyugodt maradt, ahogy beszélt a rendőrökkel, ahogy megnyugtatott engem. Nem pánikolt, egyszerűen elképesztő volt.”